Gazdasági jogunk fejlődésének újabb irányai

A „gazdasági jog“ mint a jogitudományi terminológia új forgalmi meghatározása mai értelme szerint csak századunk húszas évei óta szerepel a szakirodalomban, de időszerűsége folytán hamarosan gyökeret vert a mindennapi éleit szókincsében is. Azok. akik a kifejezés sajátos jelentésével nincsenek tisztában, nem ritkán felcserélik a kereskedelmi- és hitel jog megjelölésekkel, noha ezek tartalmi körénél a gazdasági jog mint gyűjtőszó tágabb keretű. A kereskedelmi-, hitel- és gazdasági jogok kialakulása ugyanis egymást időrendben követve ép úgy fokozatosan történt, mint a hogyan a csere-, pénz- és hitelgazdasági rendszereké, tehát a megjelölésükre használt mesterszavak tulajdonképpen a fejlődés egyes korszakainak útjelzői, de anyagukban eltérőek. A javakat a termelőtől a fogyasztóhoz juttató tevékenységet az ó-kor még nem vonta különleges jogi szabályozás alá, ezért önálló kereskedelmi törvénykönyvvel a középkor előtt nem találkozunk. Csak a X. század felé, főkép Olaszországban kezd jelentkezni az a felfogás, hogy azokat, akik az áruforgalmat élethivatásszerűen bonyolítják le, valamint az általuk kötött ügyleteket is sajátos jogi elbírálásban kell részesíteni. Ennek az elvnek elismerését a kereskedők növekvő vagyoni erejükre támaszkodó befolyásuk és ennek révén más társadalmi osztályok felé emelkedésük által tudták kivívni, sőt annak közérdekű jelleget kölcsönözni. Az ide vágó joganyagot Európában legelőször Franciaország foglalta rendszerbe a Savary Jakab kereskedő által megszövegezett s í673-ban „Ordonnance de commerce“ néven kiadott királyi rendeletben. Ettől az időtől a „kereskedelmi jog“ világszerte kezd elválni a közönséges magánjogtól s ezentúl a kereskedelemből eredő jog viszonyokat bizonyos alap elvek tekintetbevételével rendelkező különleges szabályoknak foglalatát jelenti. Ebbe a külön természetű magánjogba tartozik azonban nemcsak a vevő és az eladó jogállására, hanem az adásvétellel bármikép összefüggő minden további más ügyre, pl. a fuvarozásra, a szállítmányozásra, a bizományi megbízásra, a biztosításra, a kereskedelmi üzletre, a cégre, a védő jegyre, a kiadó jogállására, a kereskedelmi ügyletek értelmezésére, a folyószámlára, a könyvviteb kötelezettségre, a mérleg készítésének alapelveire, a tisztességtelen üzleti versenyre, az alkuszi ügyletre, a közraktári vállalatokra, a tőzsdére, a kereskedelmi társasági alakzatokra, az ügyletkötésekre, a kereskedelmi alkalmazottak jogaira és kötelezettségeire stb. és általában a forgalomban valamely címen az általános magánjogtól eltérő megítélésre szoruló valamennyi többi kereskedelmi jellegű jogviszonyt rendező más jogszabály is.