Az elme gyógyítása corvina logo

Szerző: Buda Béla
Szerkesztő: Egyed Ilona
Cím: Az elme gyógyítása
Alcím: Kritikus pillantások egy különös orvosi szakterületre
Megjelenési adatok: Háttér Kiadó, Budapest, 2011. | ISBN: 978-963-9365-97-1

coverimage Immáron ötven éve, hogy a pszichiátria területén dolgozom. Tudatosan választottam a szakmát, bár medikus koromban csak egy része, a pszichoterápia érdekelt. Már akkor olvastam idegen nyelveken, és bejárhattam a Budapesti Orvostudományi Egyetem (később Semmelweis Orvostudományi Egyetem - SOTE, ma Semmelweis Egyetem) Kari Könyvtárába, ahol kézbe vehetőek voltak a világ vezető orvosi szaklapjai, az itthoni kiadványok is, és így tájékozódtam arról, mi történik a pszichiátria terén a világban. Orvosegyetemi éveimben a pszichiátria Budapesten sajátos virágzásban volt. Nyíró Gyula önálló tanszéket hozott létre, és a szakma önállóságát hangsúlyozta. Az ötvenhatos forradalom utáni képlékeny társadalmi szakaszban önálló szakvizsga lett a pszichiátria (korábban az ideggyógyászat egyik területe volt), de a szovjet mintára megalapított Orvostovábbképző Intézetben (később egyetemen, különböző nevekkel) még a nyolcvanas évekig is csak ideggyógyászati tanszék működött, és az irányította a pszichiátriában is a továbbképzést. Még a budapesti Pszichiátriai Klinikán is illett neurológiai szakképesítést szerezni; a három vidéki egyetemen ez egyenesen kötelező volt. Nyíró Gyula tekintélye nagy volt, nemcsak Budapest okán, ahol az egészségügyet nagy befolyással szervező Egészségügyi Minisztérium működött, hanem azért, mert sajátos irányzatot képviselt. Egyfajta materialista hagyományt újított fel (tanítómestere, Lechner Károly, illetve német pszichiáterek, főleg Theodor Ziehen nyomán), amely közel állt a pavlovizmushoz: a betegségeket a hibás tanulás, az önálló jelenségterületként értelmezett legfelsőbb idegrendszeri működések szerzett zavarainak tekintette. így is kezelte őket, valóságos apostola lett a konvulzív (epilepsziás görcsrohamokat kiváltó) terápiáknak, különösen a II. világháború után egyeduralkodóvá vált elektrosokknak (epilepsziás görcsroham kiváltásának elektromos ingerléssel). E terápiáknak mintegy ideológiát adott, szerinte a görcs a kóros reflexpályákat, asszociációs kapcsolatokat szakította meg, így helyreállhattak a normális funkciók. Ezt az egyetemi oktatásban is képviselte, és demonstrálni is próbálta a sokk előtti és utáni állapot bemutatásával. Egyes előadásaira már azelőtt bejártam, mielőtt a tantárgy kötelezővé vált volna számomra, és láthattam, hogy a korábban bemutatott zavart beteg később gyógyultként jelent meg. Amikor már fel kellett vennem a tantárgyat, megfigyelhettem a klinikán a sokk-kezelés kissé riasztó menetét, az ún. biológiai terápiák közül az inzulinkómát (a szifiliszes elmebajokat ekkorra már kigyógyította a penicillin, nem volt szükség a mesterségesen előidézett ún. lázterápiára), de láthattam, hogy hatékony gyógyszerek is vannak (a Hibernál, a korábban Largactil néven importált szer szkizofréniában, vagy a depresszióra adható Melipramin).
Kategóriák: Pszichológia
Tárgyszavak: Magyarország, Pszichoterápia, Fejlődés, Orvostudomány, Történet, Pszichiátria
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Első fülszöveg
Címlap
Copyright/impresszum
Tartalom
5-8
Bevezetés
10-20
I. A probléma - rövid felvetésben
21-40
   Pszichiátria - Egy különös és ellentmondásos orvosi szakterület
24-40
      A sikerágazat
24-26
      Felhők a derült égen
26-29
      A vihar kapujában
29-31
      Mégiscsak furcsa egy szakma!
31-35
      A pszichiátriakritika
35-39
      Mi lesz most? Van-e megoldás?
39-40
II. Egy gyógyászati szakterület kibontakozása
41-62
   A pszichiátria fejlődéstörténete és eredményei - általánosságban
44-62
III. Fejlődéstörténet - kritikai szempontból
63-89
   A pszichiátria fejlődésének tévútjai
66-89
      Az elutasító közgondolkodás, a degeneráció érve és az öröklés dominanciája
66-67
      A "klinikai tekintet"
67-69
      Az orvosi tekintélyelvűség
69-70
      A tudományos módszertan elégtelensége a pszichiátriában
70-73
      Elmebetegségek és pszichiátriai betegség listák
73-78
      A pszichológiai szempont helyzete
78-80
      „Szkízis" a pszichiátriában - tudományos emberképek ellentmondásai
81-85
      „Furor therapeuticus"
85-86
      A pszichofarmakonok kora
86-89
IV. Pszichiátria - magyar szempontokból
91-159
   A magyar pszichiátria fejlődése és helyzete
94-159
      A kezdetek
94-97
         Elmebeteg a magyar irodalomban
94-95
         A szifilisz
95
         Őrület és változatai
96-97
      Az intézmények és a gyógyítás
97-110
         Az átlagos elmekórházi helyzet
99
         Új gyógymódok
100
         Ellátás, gondozás, rehabilitáció
101-103
         Az alkoholisták
103-104
         Az ellátási hálózat fejlesztése
105-106
         Kórházból a közösségbe
106-107
         Zavaros viszonyok, hiányosságok
107-108
         A gyógyszeripar szerepe
108-110
      A pszichiátria mint szakma, orvosi szakterület
110-126
         Neuropatológiai kutatási hagyományok
110-111
         A pszichoanalízis
111-113
         A neurológia és a pszichiátria elkülönülése
113-114
         A pszichoterápiák
114
         A neurózis kérdése
115-116
         Kutatások és publikációk
117-118
         Magyar Pszichiátriai Társaság
118-119
         A politikai válság
119-120
         A fejlődés csúcspontjai
120-122
         Gondok a gyógyszeripari befolyással
122-123
         A leépülések kora
124-125
         Belső viták a szakmában
125-126
      Magyar pszichiátriatörténet - szemelvényekben
127-159
V. Az orvostudomány és a pszichiátria
161-207
   Az orvosi gondolkodás eredendő biologizmusa: az onánia példája
165-172
      Az onánia a régi orvos szemében
165-172
   Az orvos-beteg kapcsolat pszichológiája és a pszichoterápia alapjai
173-196
      Változások korunkban
173-179
      A neurózis jelensége
179-181
      Az újfajta kapcsolat
181-182
      A megértés fontossága
182-183
      A kapcsolat dinamikája
183-185
      A pszichoterápia
185-187
      A kényes kérdés
187-188
      Az irányítás nehézségei
189-190
      A terápiás hatás
190-193
      A krízismegoldás
193-196
   Orvoslás - tekintély, bizalom, kételyek
197-207
VI. A test és a társadalom határán - a pszichiátria és a medicina közös kihívásai
209-250
   Az öngyilkosság - Az élet értéke és az élet önkezű elpusztítása
213-222
   Alkohol, drogok és más - különösen: viselkedési - függőségek
223-233
   A devianciák medikalizációja - különös tekintettel a pszichiátria és a pszichokultúra szerepére
234-250
      A klasszikus szociológiai nézőpont
235-236
      A devianciák pszichológiai kutatása
236-238
      A medicina a társadalomban
238-240
      A medikalizáció
240-241
      A pszichiatrializáció
241-243
      A deviancia pszichiatrializációja
243-247
      A medikalizáció, illetve pszichiatrializáció értékelése a deviáns viselkedésformák szempontjából
247-250
VII. Pszichoterápia - gyógyítás, fejlesztés és korrekció pszichológiai módszerekkel és pszichoszociális hatásokon át
251-296
   A pszichoterápia modelljei és hatásmechanizmusai
255-265
   A pszichoterápia stratégiai szemlélete - és a nem specifikus tényezők problémája
266-277
      Eysenck és a pszichoterápiás hatáskutatás
267-269
      A kommunikációs elmélet szerepe
269-270
      Szervezési kérdések
271
      Képzés és továbbképzés
271-273
      Hazai problémák
274-275
      A pszichoanalízis és más módszerek gondjai nálunk
275-276
      Néhány szubjektív megjegyzés
276-277
   A pszichoterápiás irányzatok integrációjának lehetőségei
278-285
   A pszichoterápia ma - a szintetikus felfogás irányában
286-296
VIII. Szemléleti dilemmák a pszichiátriában
297-330
   Test és lélek - egy (ál)probléma (kultúr- és tudományjtörténete és relevanciája a mai pszichiátria szempontjából
301-316
   A placebo jelenségének tanulságai
317-330
      A placebo: probléma - paradoxon - paradigma
317-320
      A placebo ma - kutatási és értelmezési perspektívák
320-330
IX. A mai pszichiátria - hatalom, küzdelmek, kritikák
331-378
   A pszichiátria a medicina élvonalában - remények, csalódások, gondok
335-352
      A medicina változásai
335-336
      Szakmai szervezetek - helyi, nemzeti és globális befolyás
336-337
      A szovjet pszichiátria ügye
337-338
      A betegségleírások bizonytalanságai
338-340
      A betegségek validálása - a pozitivista dilemma
341-343
      A betegségfogalom relativizálása - kétélű fegyver
343-345
      Az antidepresszánsok mint placebók
346-347
      A klinikai hatékonyság rosszabb a hirdetettnél
347-350
      A bizalmi válság
351-352
   Problémák és gondok a mai magyar pszichiátriában
353-378
      A „sikerolvasat"
353
      A láthatatlan visszahúzó erők
353-356
      A szakmai érdekvédelem és érdekképviselet
357
      Pszichiátria és társadalom
358
      A pszichiátria „sovinizmusa"
359-360
      A biológiai pszichiátria expanziója
360-361
      A leépítések - a (többszörösen) hét szűk esztendő
361-363
      A Lipót drámája
363-367
      „Antidepresszánsok és placebo" - viták helyett sértődések
368-378
X. A pszichiátria jövője
379-395
   A pszichiátria változásai - lesznek-e, lehetségesek-e?
383-395
      A DSM-V változásai
386-387
      Alternatív diagnózisok?
387-389
      Gyógyszerek - gyógyszeripar
389-390
      Terápiás megközelítések
391-392
      Betegségmodellek alternatív változatai
392
      Érdekképviselet, fogyasztóvédelem
393
      Pszichokulturális alternatívák
393-394
      Önsegítés, spontán viselkedésváltozás, pozitív lélektan
394
      Szakmai demokratizálódás
395
Névmutató
397-402
Kolofon
Hátsó fülszöveg
Hátsó borító