Az információ kora : gazdaság, társadalom és kultúra

Az ezredfordulót a változás idejének gondolják. De ez nem szükségszerű: az első évezred vége többé-kevésbé eseménytelenül telt el. Ami a másodikat illeti, akik valamiféle sorsszerű megvilágosodást várnak, kénytelenek beérni az Y2K globális számítógép-összeomlásra vonatkozó jóslatok keltette érzelmekkel - amely összeomlás egyáltalán nem következett be. Mi több, bár a legtöbb ember 1999. december 31-én éjfélkor ünnepelte az évezred végét, a második évezred, szigorúan kronológiai értelemben, 2000. december 31-én ért véget. Ráadásul ez csak a keresztény Gergely-naptár szerint volt ezredforduló, egy olyan kisebbségi vallás szerint, amely a 21. századot jellemző multikulturalizmus közepette biztosan elveszíti uralkodó szerepét. Mégis a változás ideje, függetlenül az időzítéstől. A 20. század utolsó negyedében az információra épülő technológiai forradalom átalakította mindannak módját, ahogy gondolkodunk, termelünk, fogyasztunk, kereskedünk, igazgatunk, kommunikálunk, élünk, halunk, háborúskodunk és szeretkezünk. Dinamikus, globális gazdaság épült ki glóbuszunkon, világszerte összekapcsolva értékes embereket és tevékenységeket, egyszersmind leválasztva a hatalom és a gazdagság hálózatairól mindazokat az embereket és területeket, amelyek az uralkodó érdekek szemszögéből lényegtelennek ítéltettek. A valóságos virtualitás kultúrája, az egyre interaktívabb audiovizuális világ köré épülve mindenütt áthatja a mentális reprezentációt és kommunikációt, elektronikus hipertextben egyesítve a kultúrák sokféleségét. Átalakultak az emberi tapasztalás anyagi alapjai, a tér és az idő, ahogy az áramlások tere uralkodik el a helyek tere felett, s az időtlen idő váltja fel az ipari korszak órával mért idejét. Az informacionalizálódás és globalizálódás logikájával szembeni társadalmi ellenállás kifejeződési formái elsődleges identitások köré épülnek, isten, a helyi közösség, az etnikum vagy a család nevében védekező közösségeket teremtve. Ugyanakkor a gazdagság és információ globalizálódása és az identitás és legitimáció lokalizálódása egyesített nyomására kérdésessé válnak olyan alapvető fontosságú társadalmi intézmények, mint a patriarchalizmus és a nemzetállam. A szerkezetváltozásnak ezek a folyamatai, amelyeket e munka két előző kötetében elemeztem, alapvető átalakulást idéznek elő abban a makro-politikai és makroszociális közegben, amely világszerte alakítja és megszabja a társadalmi cselekvést és az emberi tapasztalást.