Egymásra hangolva

A szeretetnek otthon kell - kellene - kezdődnie. Számomra ezt Sam és Grace, apám és anyám testesíti meg, akik több mint ötven esztendőn át szerettek. Nélkülük ma is csak keresném a szeretetet, s nem írnék róla. Az otthon fogalmához tartozik Karolyn is, akivel több mint harminc éve élek házasságban. Ha minden asszony úgy tudna szeretni, mint ő, jóval kevesebb férfi kacsingatna kifelé. Gyermekeink, Shelley és Derek már kirepültek a családi fészekből, új világokat fedeznek fel, én mégis zavartalanul élvezem szeretetük melegét. Boldog és hálás ember vagyok. Hálával tartozom azoknak a szakembereknek, akiknek szerepük volt abban, hogy ma mit gondolok a szeretetről. Például Ross Campbell, Judson Swihart és Scott Peck pszichiátereknek. Végül és mindenekfelett annak a sok száz párnak szeretném kifejezni köszönetemet, akik az elmúlt húsz évben megosztották velem életük legbensőségesebb titkait. Ezzel a könyvvel adózom őszinteségüknek. (...) Ezer méter magasan, valahol Buffalo és Dallas között repültünk, amikor útitársam abbahagyta az újságolvasást, és felém fordulva megkérdezte: Mivel foglalkozik? Házassági tanácsadó vagyok, és országszerte szemináriumokat tartok - mondtam olyan hangon, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Már régóta szerettem volna megkérdezni valakitől, hogy mi történik a szerelemmel a házasságkötés után - mondta. Mire gondol? - kérdeztem, s feladtam a reményt, hogy útközben szundíthatok egyet. Háromszor nősültem - kezdett bele történetébe, - de a kezdeti nagy szerelem mindig csak addig tartott, míg össze nem házasodtunk. Az esküvő után valahogy elromlottak a dolgok. Azt hiszem, elég értelmes vagyok, sikeres üzletembernek mondhatom magam, de ez sehogy sem fér a fejembe. Mennyi ideig élt házasságban? - kérdeztem. Az első házasságom körülbelül tíz évig tartott. A másodikban három évig éltünk együtt, az utolsóban pedig majdnem hat évig. És rögtön az esküvő után elmúlt, vagy fokozatosan illant el a szerelem? - érdeklődtem. Ami azt illeti, a második házasságom már az elején elromlott. Nem tudom, mi történt. Azt hittem, hogy szeretjük egymást, de a nászutunk katasztrofálissá sikeredett, és többé nem is tértünk magunkhoz. Mindössze hat hónapja ismertük egymást, mielőtt összeházasodtunk. Viharos és szenvedélyes szerelem volt. De nem sokkal az esküvőnk után örökös harc és viaskodás lett az életünk. Az első házasságomban volt három-négy jó évünk, mielőtt a gyermekünk megszületett. Attól kezdve, hogy a baba világra jött, úgy éreztem, a feleségem minden figyelmét csak neki szenteli, és én már nem is számítok. Mintha az lett volna az élete egyetlen célja, hogy gyereke legyen, és attól fogva nem volt többé szüksége rám. Ezt meg is mondta neki? - kérdeztem. Persze. Azt felelte, hogy nem tudom megérteni, mekkora igénybevételt jelent számára a napi huszonnégy órás gondozás. Arra kért, hogy legyek megértőbb, és segítsek többet neki. Én megtettem mindent, ami tőlem telt, de semmi változást nem tapasztaltam. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Idővel teljesen kihűlt a szerelem, és közömbössé váltunk egymás iránt. Mindketten beláttuk, hogy tönkrement a házasságunk.