Paddington 16.50

Mrs. McGillicuddy pihegve döcögött végig a peronon, a bőröndjét cipelő hordár nyomában. Mrs. McGillicuddy alacsony volt és kövér, a hordár viszont magas, és nagyon hosszú léptekkel haladt. Ezenfelül Mrs. McGillicuddyt a rengeteg csomag, az egész napos karácsonyi bevásárlás eredménye is akadályozta a mozgásban. A verseny kettőjük között éppen ezért egyenlőtlen volt, a hordár már a peron végén járt, amikor Mrs. McGillicuddy még csak a közepe felé lihegett. Az egyes peron pillanatnyilag nem volt túlzottan zsúfolt, mivel éppen elment egy vonat, de a senki földjén, a peronon túl, nyüzsgő tömeg rohant a földalattihoz és a földalattitól, a csomagmegőrzőbe, teázókba, információs irodákba, a jelzőtáblákhoz és a pályaudvart a külvilággal összekötő két kapuhoz: az Érkezéshez és az Induláshoz. Mrs. McGillicuddyt csomagjaival együtt ide-oda lökdösték, de végül is odaért a hármas peron bejáratához, és lerakta egyik csomagját, míg táskájában a jegye után kotorászott, amellyel a szigorú, egyenruhás őrtől bebocsátást nyerhet. Ebben a pillanatban egy rekedt, de pallérozott Hang szólalt meg a feje fölött: A harmadik vágányról - közölte a Hang - 16.50-kor személyvonat indul Brackhampton, Milchester, Waverton, Carvil Junction, Roxeter és Chadmouth állomásokra. A brackhamptoni és milchesteri utasok a szerelvényvégén levő kocsikba szálljanak be. A vanequayi utasoknak Roxeterben kell átszállniok. - A Hang egy kattanással elhallgatott, majd újra rázendített, közölve, hogy a kilences vágányra beállt a 16.35-ös, Birminghamből és Wolverhamptonból. Mrs. McGillicuddy megtalálta és felmutatta jegyét. Az őr kilyukasztotta, és azt morogta: Jobbra, a szerelvény végén. Mrs. McGillicuddy végigkocogott a peronon, és megtalálta a hordárt, aki unatkozva bámult maga elé egy harmadosztályú kocsi előtt. Tessék, nagysád. Első osztályon utazom - jelentette ki Mrs. McGillicuddy. Ezt nem mondta - morgott a hordár. Lekicsinylően végigmérte az utas férfias szabású tweed kabátját. Mrs. McGillicuddy ugyan közölte a hordárral, hogy első osztályon utazik, de nem állt oda vitatkozni. Alaposan kifulladt. A hordár újra felkapta a bőröndöt, és elvonult vele a szomszéd kocsihoz, amelynek magányos pompájában kényelmesen elhelyezte Mrs. McGillicuddyt. A 16.50-es vonat nem volt népszerű, az első osztályú utasok vagy a gyorsabb reggeli expresszt, vagy az étkezőkocsival rendelkező 18.40-est részesítették előnyben. Mrs. McGillicuddy átnyújtotta a hordárnak a borravalót, amelyet az csalódottan vett át, s nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy az összeg jobban illett volna harmadosztályú, mint első osztályú utashoz. Mrs. McGillicuddy sohasem osztogatta valami bőkezűen a borravalót, noha arra szívesen áldozott, hogy kényelmesen utazzon, mert északról érkezett, s az egész éjszakát vonaton töltötte, napközben pedig lázasan bevásárolt. Kényelmesen hátradőlt a bársonyülésen, megkönnyebbülten felsóhajtott, és elővett egy képes újságot. Öt perc múlva füttyszó hallatszott, és a vonat elindult.