Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia

Kötetünk a beteggé válás, valamint a gyógyító folyamat pszichológiai tényezőit foglalja össze, középpontba állítva a kiemelt szerepű és fontosságú gyógyító kapcsolatot. Az egyes fejezetek elsősorban két szakterület ismeretanyagára épülnek: az orvosi pszichológia, valamint a klinikai egészségpszichológia releváns üzeneteit tartalmazzák. A könyv jelentős mértékben támaszkodik a korábbi Egészség, betegség, gyógyítás — Az orvosi pszichológia tankönyve (Csabai és Molnár 1999) című munkánkra, több fejezete annak továbbfejlesztéseként jött létre. Ezen korábbi kötetünkkel kapcsolatos, mintegy tízéves oktatási tapasztalataink adták az elsődleges inspirációt, hogy továbbgondoljuk a releváns ismeretanyagot. Az elmúlt évtized számos fontos változást is hozott. Ezek között elsőként említhetjük, hogy jelentős fejlődés állt be az egészségpszichológia nemzetközi és hazai intézményesülésében. Megszilárdultak a diszciplína főbb területei, ezek között a klinikai egészségpszichológia, amely elméleti irányultságában és alkalmazásait tekintve is jelentős átfedéseket mutat az orvosi pszichológiával. Részben ez a fejlemény vezetett bennünket arra, hogy a két terület közös ismeretanyagát együtt jelenítsük meg. Másfelől pedig az a meggyőződésünk szolgáltatta a motivációt, hogy kötetünknek a gyógyító gyakorlat igényeit kell szolgálnia. Ez a gyakorlat pedig a legtöbb esetben több szakma együttműködése révén — gyakran teammunkában — valósul meg. Ebből adódóan a kötet írása során azt tartottuk szem előtt, hogy a különféle szakemberek — elsősorban orvosok és pszichológusok, de a társszakmák képviselői — számára a közös problémák legyenek az ismeretanyag bemutatásának fő szempontjai. A kötet tehát nem a két, egyébként is nehezen elkülöníthető diszciplína — az orvosi pszichológia és a klinikai egészségpszichológia — határvonalai szerint épül fel, hanem a gyógyító munka szempontjából releváns pszichológiai problémák mentén. Ezek között számos olyan területet nevezhetünk meg, amelyek kifejezetten az utóbbi tíz évben kerültek előtérbe, így például a narratívumok, a betegség-elbeszélések jelentősége, az életkori és nemi szempontok új értelmezései, az információs társadalom hatásai, továbbá a közös döntéshozatal problematikája. Mindezeket és kötetünk többi témáját is átszövi a kapcsolati elv, melyet munkánk legfőbb iránytűjének tekintettünk. Ez jelenik meg a gyógyító kapcsolat — mint középponti koncepció — hangsúlyozásában, de abban az alapelvben is, hogy a gyógyítás/gyógyulás sikere nem csupán a szakember és a beteg, hanem a szakemberek egymás közötti kapcsolatainak, illetve ezek hálójának a függvénye.