Tünetvándorlás

A pszichoszomatikus betegségek és a hisztéria problémája az orvostudomány és a pszichológia határterületén megjelenő egyik legvitatottabb, legkevésbé letisztult kérdéskör. A 20. század első felében az orvostudomány és a technika fejlődésének korábban elképzelhetetlen ütemét látva sokan azt remélték, hogy ez a fejlődés orvosolhatóvá, de legalábbis magyarázhatóvá tehet majd minden betegséget. Ma már tudjuk, hogy bár a technikai fejlődés továbbra is folyamatos, a gyógyítás terén korántsem lineáris a hatása. Ennek egyik példája, hogy a nemzetközi szakirodalmi adatok szerint az orvosok az esetek átlagosan 20 százalékában találkoznak olyan betegekkel, akiknek a vizsgálati eredményei nem támasztják alá a panaszokat, a háttérben nem található kimutatható ok. Ezek a tünetek részben magyarázat nélkül maradnak, részben pedig a „pszichoszomatikus”, vagy „szomatizációs” címkét kapják. Ezen betegségkategóriák használata terén számos különbség, ellentmondás és bizonytalanság jelenik meg mind a szakembereknél, mind pedig a laikusok körében. A bizonytalanság nem új keletű. A „lelki eredetű” testi tüneteket mindig a titokzatosság, helyenként misztikum övezte. Az orvostudomány és a pszichológia története során számos kísérlet történt a nehezen magyarázható szimptómák leírására, betegségkategóriákba rendezésére. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a tünetek mindig kifogtak a rendszerezési törekvéseken. Mintegy fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy a háttérben a biológiai, pszichológiai és társadalmi folyamatok olyan bonyolult összjátéka állhat, amely másfajta megközelítést igényel. A mostanában megjelent új kifejezéssel „orvosilag nem magyarázható tüneteknek” nevezett szimptómák arra mutatnak rá, hogy a biológiai és társadalmi magyarázatok egyszerű oppozícióján túllépve érdemes megvizsgálnunk maguknak a tudományos elméleteknek a jellegzetességeit, a hozzájuk kapcsolódó reprezentációs struktúrákkal és beszédmóddal együtt. A tudásformák vizsgálata annak a megértésében segíthet bennünket, hogy milyen szükségszerűség hozza létre, hogy az egyéni és társas feszültségek, konfliktusok és szenvedés elbeszélésére időről időre a testi tünetek nyelvét választjuk. Továbbá, feltehetjük azt a korábban kevéssé vizsgált episztemológiai kérdést is, hogy van-e más járható út a tünetek megértéséhez a háttérben feltételezett okok, vagy jelentés kutatásán kívül. A kötet a pszichoszomatikus betegségek és szomatizációs jelenségek változásainak társadalomlélektani kontextusát mutatja be, a tudományos diskurzusok történetét követve az orvostudomány kezdeteitől napjainkig. Ezek a betegségelméletek és a hozzájuk kapcsolódó szakmai és laikus nézetek bonyolult, nemlineáris mozgásokkal írhatók le: elágazások, sűrűsödések, visszatérések jellemzők rájuk. Hasonlóképp bonyolult mozgás jellemzi a tüneteket is.