Kutatás és közlés a természettudományokban

Az angol nyelvterületen se szeri, se száma azoknak a műveknek, amelyek a tudományos kutatás és közlés módszertanát, a kutatás közben felmerülő gyakorlati, etikai és adott esetben pszichológiai problémákat tárgyalják. Ezek között vannak nagy tekintélyű amerikai kézikönyvek (Chicago Manual 1993, MLA Handbook 1995), ezek brit megfelelői (Hart’s Rules 1983), és említhetünk az ezek alkalmazására épülő munkákat is (Mahmoud 1992). Németországban sem kell sokáig kutakodnunk könyvesboltokban vagy könyvtárakban, hogy a kutatás módszertanával foglalkozó könyvekre leljünk (Poenicke 1988, von Werder 1993). Az e témakörben született átfogóbb jellegű magyar nyelvű munkák száma azonban csekély, bár az egyes részterületeket egyre több mű fedi le. Ez indította a jelen könyv szerzőit, hogy olvasmányélményeiket, tapasztalataikat összefoglalják. A jelen könyv egyik előzménye volt A megismerés csapdái címmel 1995-ben megjelent jegyzet, amely a természet-tudománnyal foglalkozó kutatók széles körében nagy sikert aratott. Másik előzményként a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, valamint a Debreceni Orvostudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatói számára tartott előadások anyaga szolgált. Könyvünk a tudományos kutatást általában tárgyaló munkák és a publikálás „receptjét” nyújtó gyakorlati útmutatók előnyeit kívánja magában egyesíteni. Alapvető kérdés, hogy kinek is szántuk a könyvet. Egyaránt szól kezdő tudományos kutatóknak, doktoranduszoknak és tudományos diákköri munkát folytató hallgatóknak, reméljük azonban, hogy ugyanakkor a kutatással aktív módon kapcsolatban nem álló, de a tudomány művelése iránt érdeklődő olvasó is haszonnal forgathatja. Ennek megfelelően viszonylag kevés előismeretet tételez fel az olvasótól. A zsenialitást szintén nem feltételezzük: úgy gondoljuk ugyanis, hogy a zseniknek nincs szükségük útmutatásra. A tudománytörténet azt mutatja, hogy bármely szabály megsértésével vagy bármilyen tanács be nem tartásával is - sőt így gyakrabban - lehet kiválót alkotni. A jelen könyv terjedelme nem tette lehetővé, hogy a tudományos kutatás közben felmerülő általános kérdések mindegyikét bővebben kifejtsük. Annak ellenére, hogy az általunk tárgyalt kérdések döntő többsége a legtöbb kutatási folyamatra általánosítható, munkánkat akarva-akaratlan átszövik a specifikus, elsősorban a nagyon tág értelemben vett (tehát a műszaki és az agrártudományokat is magában foglaló) természettudományokban alkalmazható megállapítások. Bizonyos értelemben tehát Eco (1992) klasszikus (bölcsészeknek szánt) művének párját szándékoztuk létrehozni. Tematikailag Farkas Gyula és Varga Tibor (1993) könyve áll a legközelebb a jelenlegihez, két lényeges különbséggel: az középiskolásoknak szól, és tárgyalása a legszűkebben vett természettudományokra szorítkozik. Szabó Katalin (1997) a társadalomtudományokkal foglalkozóknak írt, és valamivel szűkebben szabta meg azt a területet, amelyen belül segítséget akar nyújtani. Ennek ifjúsági változata Majoros Pál (1997) könyve, amelynek tartalmát leginkább az alcím írja le pontosan: Módszertani tananyag a gazdasági felsőoktatás hallgatói számára. Gyurgyák János (1997) könyve is inkább bölcsészeknek és társadalom-tudósoknak szól, ő elsősorban a kiadók és a szerzők kapcsolatának javítása érdekében dolgozott, de ezt a területet teljességre törekedve dolgozta fel. Megemlíthetjük Baintner Károly (1982, 1989) műveit is. Ezek azonban rövid írások, amelyek nem könnyen hozzáférhetőek.