Az öröm művészete

Egyszerű a választás: a most és az elkerülhetetlen vég között, az élet és a halál között választhatunk. A biológiai folyamat önműködő, feltéve, hogy törődünk testünk igényeivel. A költő által használt értelemben azonban az élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene szól. Ha nem magunk szabjuk meg az életutunkat, akkor más, külső hatóerők irányítják a miénktől eltérő célok szolgálatában. Biológiailag programozott ösztöneink arra késztetnek, hogy az általunk hordozott genetikai adottságokat továbbvigyük; kultúránk szintén a saját értékeit és szokásait igyekszik általunk átörökíteni, és a többi ember is minél inkább a saját terveihez próbálja felhasználni az energiáinkat - mit sem törődve azzal, hogy ez minket hogyan érint. Senkitől sem várhatjuk, hogy segítsen élni nekünk. Magunknak kell megtalálnunk a módját, hogyan alakítsuk saját életünket. Mit jelent tehát ebben az értelemben „élni"? Nyilvánvalóan nem csupán a biológiai fennmaradást. Maradéktalanul megélni az életet, időt és lehetőségeket nem fecsérelve, a világ egész komplexitásával szoros kapcsolatban kiteljesíteni az ember egyediségét. Könyvem azt vizsgálja, hogyan lehet ilyen módon élni, miközben tőlem telhetően igyekszem felhasználni a modern pszichológia eredményeit, saját kutatásaimat és az elmúlt idők különböző formákban fennmaradt bölcsességeit. Újra felteszem a kérdést, ezúttal a lehető legszerényebb értelemben: „Milyen a jó élet?" Nem foglalkozom jövendölésekkel és misztikumokkal, megpróbálok az ésszerűsség és józanság határain belül maradva a jellegzetes mindennapi eseményekre koncentrálni. A következő példa talán jól érzékelteti, mit értek a jó életvezetésen. Évekkel ezelőtt a tanítványaimmal egy vasúti kocsikat összeszerelő üzemben végeztünk vizsgálatokat. A gyár központja, ahol a legtöbben dolgoztak, egy piszkos szerelőcsarnok volt. A nagy zajtól alig lehetett egymás hangját hallani. A munkások többsége nagyon nem szeretett itt dolgozni, alig várták, hogy vége legyen a munkaidőnek, és kiszabadulhassanak a gyárból. A munka végeztével aztán sokan rögtön a közeli kocsmákba mentek, vagy kocsiba ültek, és valami izgalmasabb tevékenység reményében áthajtottak a szomszéd szövetségi államba.