Magyarország kistájai

A földrajzi tájakkal történő tudományos igényű foglalkozás gyakran visszatérő problémája, hogy a táj nagymértékben szubjektív, vizuális jelenség, emiatt a tájértékelést, a tájtipizálást nehezen lehet kizárólag a szigorú objektivitáson alapuló természettudományos módszerekkel elvégezni. Talán ez az oka annak is, hogy a hazai tájföldrajz alapmunkája, a közismert és rokon szakterületek művelői által is nélkülözhetetlen forrásnak tekintett „kistájkataszter" megújított, igényes kivitelezésű második kiadása sem tartalmaz fényképeket a kistájakról (Marosi S.-Somogyi S. 1990, ill. Dövényi Z. 2010). A földrajzi tájakról készült szisztematikus fényképösszeállítás elkészítése, ha nem is túl gyakori, de nem példa nélküli. Szlovákia geoökoszisztémáinak atlaszában pl. minden tájegységről szerepel néhány tipikusnak ítélt fényképfelvétel (Miklós L. 2006). Franciaországban a tájtipizálás-tájváltozás vizsgálatának évtizedek óta alkalmazott módszere a meghatározott helyszíneken készített fényképek összehasonlítása. Az Európai Unió által kezdeményezett ún. LUCAS adatbázis számára pedig 2009 óta készítenek rögzített rácsháló-metszéspontokon panoráma fotókat. A fényképsorozat elkészítését több indokkal lehet alátámasztani. A hazai tájföldrajzi kutatások fontos állomása volt Magyarország sorrendben harmadik Nemzeti Atlaszának elkészítése (Természeti környezet, 2018). Ennek során változtattunk a korábbi tájbeosztáson is, a kistájkataszterekben olvasható beosztás tehát némileg módosult. Az Európai Táj Egyezmény (European Landscape Convention) hazai végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeknek megfelelően foglalkozni kell a hazai tájak karakter alapon történő tipizálásával, kataszterezésével és a változások nyomon követésével. Mivel a tájak karakterének vizsgálata még a természetföldrajzi tájkutatásnál is jobban tartalmaz vizuális, tájesztétikai elemeket, felvetődött a tájak fotoregisztrációjának szükségessége. A fenti előzmények hatására 2016-ban kezdtem el hazánk 196 kistájának módszeres fényképezését. Mivel kistájaink kiterjedése tág határok, 15 és 2603 km2 között mozog, ez befolyásolta a tájanként reálisnak tekinthető fotopontok számát, ugyanakkor terjedelmi okok miatt a kistájanként! 5-7 fénykép adta keretet nem tudtam átlépni. Ennyibe igyekeztem belesűríteni az adott kistáj vizuális megjelenését, beleértve a művi tájelemeket, azaz a településeket, az utakat, víztározókat, épületeket, stb. Úgy döntöttem, hogy esetenként helyet engedek néhány apró természeti részletnek, növénynek, talaj- és geológiai feltárásnak, valamint az adott kistájhoz kapcsolódó érdekességnek, szobornak, emléktáblának, sót egy-egy kimondottan tájesztétikai felvételnek is. A munka várható nagyságát felbecsülve igazodni kellett néhány korlátozó tényezőhöz. Mivel a cél nem a 196 kistáj legszebb, legattraktívabb arculatának, hanem az átlagos megjelenésének bemutatása volt, nem törekedhettem a legjobb kilátópontok és a sokszor nehezen megközelíthető helyszínek, pl. hegycsúcsok felkeresésére. A fényképek csaknem mindegyike közutak mentén, mindenki által felkereshető közterületen készült. Ez a kritérium némely esetben komoly korlátnak bizonyult, mert vannak olyan kistájak, pl. a Vajdavár-vidék, vagy az Illancs, amelyet egyáltalán nem szel át kiépített közút. A másik komoly korlátozó tényező az időjárás volt. Nyilvánvalóan nem tudtam mindenütt kivárni a fényképezéshez ideális fényviszonyokat, de törekedtem arra, hogy az összeállításba átlagosnál valamivel jobb látási viszonyok mellett készült képek kerüljenek be. Az is egyértelmű, hogy minden táj arculata az évszaktól függően is változik, s legjobb lett volna évszakonként végigfotózni az országot...