Közpénzügyek és közösségi döntések

Vállalva annak veszélyét, hogy esetleg „beskatulyáznak” minket azok közé, akik nem képesek kutatást végezni vagy tanítani (lásd Blaug, 1970, xv. o.), tankönyv írására adtuk a fejünket. A könyv részben a véletlen, részben tudatos tervezés eredménye. A véletlen az, hogy a már az ötödik kiadását megérő, R. A. Musgrave és P. B. Musgrave által jegyzett Public Finance in Theory and Practive (A közpénzügyek elmélete és gyakorlata) című könyv anglicizált változatának kiadására irányuló tervünk csendben dugába dőlt. Az elhatározás pedig abból eredt, hogy érzésünk szerint az elérhető könyvek alig-alig tesznek kísérletet arra, hogy az alternatív közpénzügyi nézeteket és megközelítési módokat részletesen ismertessék (lásd Gravel, 1989). A közösségi döntések tanulmányozásáért Nobel-díjat kapott Buchanan (1989) is világosan látja ezt, amikor Musgrave gyűjteményes munkáinak megjelenésekor írt recenziójában a „bennfentes, akadémiailag elfogadott Harvard-Musgrave látásmódról” és a „kívülálló Chicago-Virginia látásmódról” ír (291. o.). Erre is figyelemmel, azzal próbálkoztunk, hogy olyan könyvet írjunk, amely képet ad arról, hogy a „nagy nevek” mennyire különbözőképpen látják ugyanazt a témát, sőt még az egyes témák jelentőségét is mennyire másképp értékelik. Röviden szólva arra törekedtünk, hogy lehetőség szerint inkább a közpénzügyek tárgyalásakor felmerülő intellektuális súrlódásokat, összeütközéseket, s ne a békés egyetértést helyezzük előtérbe. Ezért az egyes fejezetekben a hagyományos „társadalmi optimum” szemlélet mellett az alternatív nézeteket is ismertetjük. Ezek legtöbbje a közösségi döntések iskolájából nőtt ki. Egyes alternatívákat azonban más társadalomtudományi diszciplínákra lehet visszavezetni. Saját nézeteinket máshol már részletesebben kifejtettük (lásd Cullis és Jones, 1987), amiből - ha velősen össze akarjuk foglalni - kiderül, hogy a közösségi döntések iskolájának alapvető állításait vonzónak tartjuk. Mindazonáltal a Leviathanvita, Leviathan-hipotézis néven elhíresült, szinte teljesen közszektorellenes álláspont kormányzatkritikáját - vélem ényünk szerint - pontosítani, finomítani kellene, és csak ezután állíthatjuk szembe a piaci kudarcok elméletével. Érzésünk szerint ezzel közelebb kerültünk Musgrave álláspontjához, mely szerint „igen valószínű, hogy a demokratikus társadalom olyan vegyes gazdaságban tud csak kibontakozni, melyben a közszektor mint a piac szükségszerű kiegészítője működik”.