Digitália - A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Digitális Univerzuma

Ismertető Könyv felajánlása Gyakorlati tudnivalók Kapcsolat

A történettudomány módszertana corvina logo

Szerző: Dékány István
Cím: A történettudomány módszertana
Alcím: [1. kötet] [2. füzet]
Sorozatcím: A magyar történettudomány kézikönyve ; 1/2. | Sorozat szerkesztő: Hóman Bálint
Megjelenési adatok: Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1925.

coverimage A történelmi módszertan feladata kijelölni azokat a kutató eljárásokat, amelyek által a történeti valóság ismeretéhez eljuthatunk. Kifejti, miket kell forrásoknak tartanunk, mikép kell a hiteles formában fennmaradt források hasznavehetőségét, értékét elbírálnunk, azaz hogyan lehet az adatokat megrostálni s végül a feldolgozott adatokat hogyan kell kerek, folyamatos előadássá összeilleszteni. Röviden: a módszertan a történeti miút, a valóság tévedésektől mentes kiderítésének, tisztázásának módjával foglalkozik. Ez az eljárás oly hatalmas anyag keretében, minő a történelem, igen nehéz; erről akkor győződhetünk meg, ha megfigyeljük, minő sokoldalú és bonyolult feladatot old meg egy bírósági tárgyalás, amely első feladatának tartja a „tényállás", a ténybeli körülményeknek kétségtől mentes kiderítését. A tények rengetegébe vezet be a bírósági tárgyalás; számos tanút kell behívni s kihallgatni. Vallomásaikat egymással szembe kell állítani, alaposan meg kell vizsgálni a legapróbb részleteket is, kiderítendő, nincs-e közöttük ellentmondás? Meg kell fontolni, vájjon szemtanúval van-e dolgunk, avagy olyanokkal, akik csak hallomás útján értesültek a kérdéses dologról, azaz mérlegelnünk kell vallomásuk súlyát. Mindez nagy körültekintést és szigorúan módszeres eljárást követel. Ép így jár el a történész. A tanuk a történész részére nem egyebek, mint a mult „forrásai", emlékei; ezeket is „szembesíteni" kell egymással s megállapítani, mennyi értéke van vallomásuknak, mire nézve tudnak bennünket valóban informálni s mire nézve nem. A történész azonban sokkal súlyosabb helyzetben van, mint a bíró, mert a múltról tanúskodó források szűkszavúak, homályosak és nem lehet mindig annyi tanút vallomásra bírni, mint amennyit szeretnénk. Bírói szokás szerint rendesen két tanura van szükség. Testis unus testis nullus, hiszen legalább két vallomást kell egymáshoz mérnünk, hogy ellenőrizhessük őket. A történész, sajnos, a leggyakrabban kénytelen egy tanúval, egy vallomással is megelégedni s mégis kell olyan eszközökkel bírnia, amelyek segítségével kiderítheti a történeti igazságot. Nehéz továbbá régmúlt idők vallomásainak, forrásadatainak egyszerű megértése is; minden kor sokat elhallgat, érdekből, kedvezésből, csalásból s kifejezésbeli tehetetlenségből.
Kategóriák: Történelem
Tárgyszavak: Módszertan, Történettudomány
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Dékány István - A történettudomány módszertana
1-8
   1.
[1]-2
   2.
2-3
   3.
3-5
   4.
5-8
A) Az analízis elvei
9-49
   I. A történelmi vizsgálat természete. A vizsgálat tárgya
9-10
      5.
9-10
      6.
10
      7.
10
   II. A történeti források tana
11-15
      8.
11
      9.
11-13
      10.
13-14
      11.
14-15
   III. A forráskutató önvizsgálata (Objektivitás)
15-19
      12.
15-19
   IV. A források különböző fajai
19-32
      13.
19-21
      14.
21-22
      15.
22-32
         a) A szóhagyomány és fajai
22-26
         b) Irásos művek
26-29
         c) Művésszi képírás és egyéb képes ábrázolások
29
         d) A tárgymaradványok
29-30
         e) A zenei források
30
         f) A jelenkorra maradt intézmények és népszokások
30-32
   V. Szövegbeli és történelmi megértés
32-35
      16.
32-33
      17.
33-34
      18.
34
      19.
35
      20.
35
   VI. A források elemzése és bírálata
36-49
      a) A forráskritika kialakulása
36-37
         21.
36
         22.
37
      b) Tévedések és hamisítások indítóokai
38-40
         23.
38-39
         24.
39-40
      c) A kútfőíró önállósága, szövegrontás és betoldás
40-
         25.
40
      d) Az irott forrás keletkezési helye és ideje
41
         26.
41
      e) A forrás szerzőjének megállapítása
41-42
         27.
41-42
      f) Önálló és párhuzamos források, ősforrás
42-43
         28.
42-43
      g) A külső és belső kritika
43-44
         29.
43-44
      h) A forrás ellenőrzése. Belső szavahihetőség
44-45
         30.
44-45
      i) Ellentmondó forráshelyek. Egyetlen előfordulás. Argumentum ex silentio
45-48
         31.
45-48
      j) Különböző forrásfajok egymáshoz mérése
48
         32.
48
      k) Ellenőrzés a hagyomány és maradvány egésze által
48-49
         33.
48-49
B) A szintézis elvei
50-74
   I. A történeti korszak egysége
50-56
      34.
50-52
      35.
53-54
      36.
54-56
   II. Összehasonlító módszer (történeti analógiák)
56-60
      37.
56-57
      38.
57-59
      39.
59-60
   III. A téma kialakítása. Szekció
60-68
      40.
60-62
      41.
62-67
      42.
67-68
   IV. A résztörténelmek egységbefoglalása
68-73
      43.
68-73
   V. A történelem előadása
73-74
      44.
73-74
Hátsó borító