Nietzsche és a filozófia

Nietzsche legáltalánosabb terve az, hogy az értelem és az érték fogalmát bevezesse a filozófiába. Nyilvánvaló, hogy a modem filozófia nagyrészt Nietzschéből élt, és él a mai napig. De talán nem úgy, ahogy ő remélte egykor. Nietzsche sohasem rejtette véka alá, hogy az értelem- és értékfilozófiának kritikának kell lennie. Munkássága legfőbb mozgatórugóinak egyike éppen az, hogy Kant nem gyakorolt valódi kritikát, mivel nem tudta értékterminusokban fölvetni a problémát. Csakhogy a modem filozófiával az történt, hogy az értékelmélet új konformizmust és újabb behódolásokat szült. A maga apparátusával még a fenomenológia is hozzájárult ahhoz, hogy a nietzschei inspirációt, amely gyakran jelen van benne, a modem konformizmus szolgálatába állítsa. így ha Nietzschéről van szó, nekünk éppen ellenkezőleg, a következő tényből kell kiindulnunk: az értékfilozófia úgy, ahogyan azt Nietzsche felépíti és elgondolja, a kritika igazi megvalósítása, az egyedüli módja annak, hogy megvalósuljon a totális kritika, vagyis hogy a filozófiából „kalapácsütés” legyen. Az érték fogalmából valójában egy kritikai fordulat következik. Egyfelől az értékek úgy jelennek meg, illetve úgy léteznek, mint princípiumok: egy értékítélet értékeket feltételez, amelyekből kiindulva értékeli a jelenségeket. Másrészt viszont és mélyebb értelemben, maguk az értékek feltételezik az értékítéleteket, azokat az „értékbecslő pillantásokat”, amelyekből egyáltalán az értékük származik. A kritikai probléma így az értékek értékének a problémája, azé az értékelésé, amely értéküket megelőzi, egyszóval az értékteremtés problémája. Az értékelések elemükre vonatkoztatva nem értékek, hanem létmódok, azoknak a létezésmódozatai, akik ítélnek és értékítéletet mondanak, és pontosan ezek szolgálnak az értékek - megítélésük milyenségére vonatkozó - alapjául. Ezért mindig olyan hiedelmeink, érzéseink, gondolataink vannak, amilyeneket létmódunk vagy életvitelünk alapján megérdemlünk. Vannak dolgok, amelyeket az ember nem mondhat, nem érezhet vagy nem eszelhet ki, értékek, amelyekben nem hihet másként, csak ha „alantasán” értékel, „alantasan” él és gondolkodik.