Magyar építészet 1867-1945
Szerző: Déry AttilaTovábbi szerző: Merényi Ferenc
Cím: Magyar építészet 1867-1945
Megjelenési adatok: Urbino, Budapest, 2000. | ISBN: 963-00-3490-5
Ez a könyv, Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867-1967 (Bp. 1969.) című művének folytatása - tulajdonképpen a korunk igényeihez igazított, az elmúlt évtizedek tanulságai alapján bővített és átdolgozott kiadása -, és annak a hosszú párbeszédnek a végeredménye, amelyet a szerzők, a kiadást megelőző évtized folyamán a magyar építészet múltjáról és jelenéről folytattak. A szerzők tárgyilagosan igyekeztek összefoglalni az 1867-től 1945-ig terjedő korszak magyar építészetének történetét. E tárgykörben több építészettörténeti tanulmány jelent meg az utóbbi években. A tények, nagy mestereink életművei nagyjából ismertek, a tárgyalt korszak épületei javarészt előttünk állnak. Ami - szándékunk szerint - megkülönbözteti e munkát a korábbiaktól, az azon meggyőződésünk, hogy nem lehet az építészetet „önmagában” tárgyalni. Az építészeti alkotás nem egyszerű, csupán alkotói szándéktól függő cselekvés, hanem olyan összetett folyamat, amely nem tárgyalható a társadalmi és műszaki háttér ismertetése nélkül. Épület nincs építtető nélkül, sőt tárgyalt korszakunkban épület már nem létesülhetett az építési szabályzat figyelembe vétele nélkül sem. A társadalom értékítélete tehát közvetlenül és közvetve is jelen van a tervezés tevékenységében. Mi tehát nem csupán épületeket, tervezőket, stílusokat mutatunk be, hanem megpróbáljuk ábrázolni azokat a történelmi folyamatokat is, amelyek valamely épület alkotásához - és tágabb értelemben valamely építészeti irányzat születéséhez - vagy éppen letűnéséhez — vezettek. E könyv, éppen ezen okok miatt, kilép az építészettörténet-írás szokásos medréből. A tárgyalásbani és értékelésben! különbség az, amit hozzá akarunk tenni a már ismert tényékhez. Annak tudatában tesszük ezt, hogy az építészet, formái által mindig hangsúlyozott politikai jelentéshordozó, és mint ilyen, ősibb és egyetemesebb, mint más, hatalmat hirdető jelképek. Hatalmi viszonyok és társadalmon belüli kapcsolatok bemutatására semmi sem alkalmasabb az építészetnél - amely a rangsor tükre. A rangsor jelzésére a forma szolgál, az építészeti forma pedig a már ismert elemek reprodukálása, egyéni eszközökkel. Abban a pillanatban, amikor valamely társadalomban a viszonyok kialakultak és rögződtek, a társadalom megkereste magának azt a formát, amely e viszonyokat közérthetően kifejezte; e megmerevedés az építészetben a „stílus” születése. E tételben rejlik a tárgyalt korszak építészetének két, az 1867-1919 közötti korszakot érintő, alapvető problémája. E korszak a nemzeti jellege keresésének kora volt a művészetben. A „népi” és a „nemzeti” kérdése a XIX. század eleje-közepe óta sok vitát kelt és vihart kavar az építészettel foglalkozók körében. Hangsúlyoznunk kell, hogy két fogalommal állunk szemben. A nép közös célokért küzdő, egységes kultúrájú - nyelvű, vallású és hagyományú - csoport, amely abban a pillanatban válik nemzetté, amint megkeresi léte nagy formáit - amely a politikában a nemzet, építészetben a város. Népet kultúrája éltet, nemzet túlélheti önnön kultúrája elvesztét, és alapító népe eltűntét is - amiként például a perzsákkal és a rómaiakkal is történt.
Kategóriák: Építészet
Tárgyszavak: Magyar építészet, Építészettörténet,
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Magyar építészet, Építészettörténet,
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
[3]
Impresszum
[4]
Bevezető és a szerzők tételei az építészet egészére vonatkozóan
5-8
1868-1918
[9]-170
I.Eklektika, a polgárság építészete
11-[80]
I.1. A polgárság diadalérzete
11
I.2. Pozitivizmus, a XIX. századi polgár világszemlélete
12-13
I.3. Az új formák igénye
13-15
I.4. Ney Béla: egy korszak építészetének programadója. Az eklektika önálló stílus-jellege
16-18
I.5. A bérház, a korszak jellemző épület-típusa, a polgárság élet-tere
18-19
I.6. A bérházi etalonból kibontakozó épület-típusok. A tervezési gyakorlat differenciálódása
20-21
I.7. Ybl Miklós
21-26
I.8. Az eklektika első nemzedéke
26-33
I.9. A kisvállalkozók alkonya
33-35
I.10. Az uralkodó eklektika. A korszakvezető mesterei
35-46
I.11. A magyar műemlékvédelem kezdete
46-47
I.12. Az uralkodó eklektika derékhada
47-53
I.13. Konzervatív tervező-szakírók
54
I.14. Idegen tervezők Magyarországon
54-56
I.15. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és nagy műve, a Sugár út
56-58
I.16. Budapest, világváros mint a reneszánsz ízlésű eklektikaországos példatára
58-62
I.17. A német hatás és a „mintakönyvi stílus” kialakulása
62-68
I.18. Tágabb nemzetközi kitekintés, egyéb hatások
69-72
I.19. Fordulat az eklektikában: a „neo” barokk
72-73
I.20. A neobarokk alkotói
73-76
I.21. Alpár Ignác
77-79
II. Nemzeti építészet kísérletei és az eklektikától való elfordulás
81-[134]
II.1. A magyar népművészet iránt feltámadó érdeklődés
81-82
II.2. Huszka József
83
II.3. Lechner Ödön
84-88
II.4. Lechner Ödön hatása
88-92
II.5. A szecesszió
93-94
II.6. Az újabb irányzatok fogadtatása. Az elnevezések problémája
94-96
II.7. Lechner Ödön követői: a „stílussá” növő formanyelv
96-106
II.8. A nemzeti érzés kifejezésének építészeti programjaés társadalmi problémái
106-108
II.9. A nemzeti konzervativizmus programja építészetünkben.(Kismarty-) Lechner Jenő
108
II.10. Bécs hatása
108-112
II.11. Az „átmeneti” korszak építészete és a kísérletezés kora
113-128
II.12. A századelő építészetének derékhada. A tipizálódó feladatok specializálódó mesterei
128-133
III. Népies alapú építészeti kísérletek és a forma lassú háttérbe szorulása
135-170
III.1. A nemzeti építészet gondolatának újabb megközelítése. Az angol példa
135-137
III.2. A finn példa
137-139
III.3. Kós Károly
139-142
III.4. Kós Károly és követőinek építészete
143-148
III.5. A népies nemzeti építészet kísérletének fogadtatása
148
III.6. Egy egyéni életút és magányos alkotó, Lajta Béla
149-154
III.7. Medgyaszay István
154-156
III.8. Az eklektikától és a szecessziós irányzatoktól elforduló építészetaz első világháború előtt. A klasszicizmus felé hajló modern
157-161
III.9. A századforduló és a századelő nagy építészeti programjai
161-164
III.10. Építés a kiegyezés után, az első világháború végéig
164-167
III.11. Az épületek felszerelése: vízellátás, csatornázás, fűtés
167-169
III.12. Magyar építészet az első világháború alatt
169-170
1918-1945
[171]-[246]
I. A neobarokk Magyarország
173-[194]
I.1. Magyarország állapota az első világháború végén
173
I.2. Konzervatív politikai fordulat 1919 után. Pszeudó formák és válaszok a korabeli magyar társadalomban
174-175
I.3. A húszas évek bizonytalansága
175-176
I.4. A konzervatív fordulat megalapozása az építészetben
176-177
I.5. A neobarokk
177-180
I.6. Az új barokk építészet mesterei
181-182
I.7. A neobarokk formai problémái
183
I.8. A neobarokk oldódása
183-184
I.9. A neostílusok egyéb alternatívái: templomépítészet
184-186
I.10. A neostílusok nem barokk alternatívái
187-189
I.11. A századelő dekoratív téglaépítészetének továbbélése
189-190
I.12. A húszas évek épületei: alaprajzok
191
I.13. A húszas évek épületei: épületszerkezetek
192-193
II. A modern építészet
195-[230]
II.1. Az építész társadalmi felelősségtudatának kialakulása
195-196
II.2. A racionális problémamegoldásból kinövő építészet
196-198
II.3. A Bauhaus
198-199
II.4. Olasz építészet
199-200
II.5. Le Corbusier
201-202
II.6. Az új építészet formái
202-203
II.7. A modern építészet első jelentkezése Magyarországon
203-204
II.8. Az új építészet fogadtatása
205-206
II.9. A CIAM csoport és a hazai modern építészet mesterei
206-213
II.10. Egy kívülálló mester, Kozma Lajos
213-216
II.11. Modern bérház-építészetünk
216-220
II.12. Modern templomok
220-224
II.13. Modern, világi középületeink
225-228
II.14. Ipari építészet a harmincas években
229
III. Nemzeti kísérletek a két világháború között
231-[246]
III.1. A „nemzeti” építészet apálya és jövőjéről folytatott vita az első világháború után
231
III.2. A „turánizmus”
232
III.3. A lechnerödöni örökség sorsa
233
III.4. A népiességből az organikusság megfogalmazásáig
234-235
III.5. Egy építészetinek álcázott politikai vita
236-237
III.6. A népies építészeti irányzat újabb épületeiaz első világháború után
237-238
III.7. A Lechner-epigonok útja: a pártázatos építészet utóélete
238
III.8. Uj nemzeti szellemű építészet a második világháború idején
238-241
III.9. A harmincas és a negyvenes évek épületszerkezetei
241-245
Irodalomjegyzék
247-257
Építészekről
258-260
A kötetben szereplő építészek névmutatójA
261-266
Tartalomjegyzék
267-270
Hátsó borító