Emlékezés Velits Dezsőről

Minden emberi közület, mely elődeinek értékeit veszni engedi, olyan, mint az a kertész, mely fejlődésre váró csemetéjének éltet adó gyökereit hagyja gondozatlanul. Ilyen kertész a pécsi egyetem orvoskari tanártestülete lenni nem óhajt, sőt inkább a magy. kir. Erzsébet tud. egyetemnek sok értékes gyümölcsöt hozó, százados, erős fává való fejlődése érdekében akar a leglelkesebben közremunkálni. Úgy véltem ezért, hogy Karom szellemét abban a történelmi pillanatban, midőn az Erzsébet egyetem orvosi facultásán a szülészeti tanszék, Pécsett, legelső előadását tartja meg, méltóbban nem szolgálhatom, mint azzal, hogy ezt a megnyitó előadást az ezen Karból ma még egyedül elhalt tanár s tanszékemen, még pozsonyi működése idején, közvetlen elődöm, Velits Dezső, emlékének szentelem. Bevezető szavaimból következik, hogy emlékbeszédemmel Velits Dezsőt újra eltemetni nem akarhatom. Célom az se lehet, hogy a „de mortuo nil nisi bene“ elvének alapján az elhunytnak — a test halálával szinte együtt múló — lényegtelen emberi tulajdonait dicsérjem itt fel. Hanem feladatom csak az lehet, hogy egyetemünk első nőorvostanárának, az utódok részére, az Erzsébet egyetem tudásfáját továbbtáplálni hivatott lényeges szellemi értékeit kisértsem meg conserválni.