Szerb szózat a magyar nemzethez

A jelen végzelteljes korszakban, mellyben a népek öntudatra, kellő jogaik érzetére ébredtek, magyar haza összes polgárait is a rögtön fejledező nemzeti eszmék oceánja özönlé el. Midőn a nép-emancipatió órája ütött, a feleszmélés varázs hangja e hon külömböző néposztálya közt egy hős nép keblébe hatalmasan kondult meg, s ez a nép - a Szerb nép vala. Midőn a pesti 12 pontban foglalt Magyar nemzet kívánságai legnagyobb részben törvényesen szentesített jogokká válván a Magyar Korona alatt élő összes nemzetnek tulajdonává leltek, midőn e hon lelkes atyái az elvet: miszerint jövő alkotmányunk „a külömböző nemzetiségek és osztályok tekintetbe vételével alakitassék" kimondá, ekkor a szerb vérrel szerzett, másfél századig kijátszott, s mind-eddig csak jámbor ohajtásoknak tekintett népjogok is feltámadtak, s ezek igénybe vétele idéztetett elő. Ennek szüleménnyé lön ama esmert, és „Szerb nemzet kívánságai“ czime alatt megjelent 17 pontos pesti petítió, melly sokaknál annyi ingerültséget, annyi felháborodást és félremagyarázást okozott. A felizgatott kedélyek csillapítására történtek ugyan némely palliativ nyilatkozatok, azonban az egyrészről százados előítéleteken alapuló , más részről méltatlan szenvedett bántalmak fájdalmából eredő viszonyos ellenszenvek nem fojtattak el, sőt újra egyfelől a nemzeti öntudat és felsöbbség daozos indi gnatiója csapkod szét, másfelől a féltékenység, bizalmatlanság, gyanú, s az ebből eredő vak szenvedélyek kitörései végtelen zavarral fenyegetők tovább harapódznak, az egyik rész orosz propaganda rémképétől felriasztva megvető, gyanús, ellenséges szemeket mereszt a hálátlan szerb ivadékra, ez ismét magyar ajka polgártársát anya nyelve, s ebből kifolyó nemzetisége halálos ellenének nézvén fogait vifsoritja szellemi életének vélt letiprója ellen, a hajdani zsarnokságot az újjá szült de még nem esmért magyar haza rovására kárhoztatván, — s mind ez csak onnét támad, mert fájdalom még nem esmerjük, nem akarjuk esmerni egymást, — nem értjük, nem akarjuk érteni egymást, holott csak ezt teendők közeledhetünk egymáshoz kölcsönös bizalmat, hajdani rokonszenvet s testvéri szeretetet előidézendők. Ezt tehát tennünk kell hazafiak, mert csak a polgárok közti béke s egyetértés a honboldogság fejlődhetésének kellő biztosítéka; azért, nehogy félreértés, visszavonás által e virulni kezdő szép haza fény-köre első keletében meghomályosodjék, nehogy a nemzeti egység, a haza közös érdekében öszpontosuló nemzeti authonomia minden jövő nagynak s ditsönek feltété veszélyeztessék, elölegesen is múltak történeti emlékét futólagos vázlatban idézendem elő, melly nemzeti szent érzelmek lánczolatáhan a kölcsönös ihőgggmérés, méltánylás -és kiengesztelődés vesztett fonalát nyujtandja nektek.