Történelmi megismerés - történelmi gondolkodás I-II.

Kereken egy évtizedet átfogó oktatói és kutatói munkám eredményeként megszületett írásaim válogatott gyűjteményét tartja kezében az olvasó. A válogatásban a legkorábbi tanulmányom 1996-ból való, amikor is arra kerestem a választ, hogy a tankönyvekkel kapcsolatos felfogás módosulásának milyen történeti gyökerei vannak, miért éppen a XX. század elején, a reformpedagógia elindulásakor fogalmazódott meg élesen az akkori tankönyvekkel szemben éles kritika, előkészítve ezzel a század közepére a Nyugat-Európában megfogalmazott modern tankönyv koncepcióját. Később kutatásaimat egyrészt kitágítottam a tankönyvelmélet irányába, másrészt leszűkítettem – egy különösen jól vizsgálható tankönyvfajtára – a történelemtankönyvekre, a tankönyvekben megbúvó történelemértelmezésekre, történelemtanítási stratégiákra. Majd a rendszerváltás után, bekapcsolódva az új, kétszintű érettségi vizsgafejlesztés munkálataiba, figyelmem a történelmi tudás mérése, a tudás számonkérését biztosító követelmények kidolgozása, a történelmi tanulást feltételező és biztosító kompetenciák megfogalmazása felé fordult. Az írások megszületésének körülményeit felvillantó rövid áttekintés után az olvasó számára már ismerős, és érthető lesz a két kötet szerkezeti felépítése. Az első kötetben két nagyobb témát jártunk körbe. A történelmi gondolkodás és megértés sajátosságai, illetve az erről szóló történelemdidaktikai tudományos viták bemutatása az első fejezet témája. Az e fejezet alá rendezett írásaimban minduntalan visszatér a történelemdidaktika kifejezés, amikor is arra kerestem a választ, hogy a nyugat-európai szakirodalom mikortól hagyta el a történelemmetodika elnevezést, hogyan emancipálódott a történettudomány kebelén belül, (legmarkánsabban Németországban) egy fiatal aldiszciplína, amely kutatásának tárgyát a társadalmak történeti kultúrájának, a történelmi tudatnak, a történelmi megismerésnek, e megismerés iskolai és iskolán kívüli sajátosságainak a vizsgálatában ragadta meg. A történelmi tudat egy viszonylag szűk, de annál jelentősebb aspektusát magam is górcső alá vettem, amikor 2000-ben az Osloban megrendezett Történész Világkongresszus történelemdidaktikai szekciójában (majd a konferenciakötetben) a tanulók térszemléletének fejlesztési lehetőségeit mutattam be a különböző projekciójú térképek segítségével. Az I. kötet II. fejezetében a történelmi tudás mérésével kapcsolatos – elsősorban az érettségi vizsgareformhoz kötődő – kutatásokról, illetve összegző értékelésekről kaphat betekintést az olvasó. A fő megoldandó probléma itt az volt, hogy hogyan lehet a régi szervezeti forma és struktúra előnyeit úgy átörökíteni, megőrizni, hogy közben teret adjunk azoknak az igényeknek és elvárásoknak, amelyek a történelemtanítás (és így az érettségi) megreformálásának, megújításának követelményében fogalmazódtak meg. E kutatásokat értelemszerűen nem egyedül, hanem csapatban végeztük, ezért e vizsgálatokról, fejlesztésekről szóló beszámolók is a kollektív bölcsesség eredményei, amelyeket a társszerzőség ténye jelez. A társszerzős tanulmányok publikálásában szerzőtársaim (Kaposi József, Sárváriné Lóky Gyöngyi, Mészárosné Császár Zsuzsa) érdemei elvitathatatlanok. A II. kötet kizárólag tankönyvelméleti tárgyú tanulmányokat tartalmaz: a tankönyvekkel kapcsolatos elméleti írásokat ugyanúgy (például a tankönyvek megítélésének minőségi paraméterei, tankönyvkutatási modellek), mint ahogy konkrét tankönyvelemzéseket is (az európai integráció, Afrika, az ókori Hellász a tankönyvekben stb.). A kötetben szereplő tanulmányokat úgy közöltük, ahogy azok az eredeti forráshelyükön is megjelentek. Ez azonban azt is jelenti, hogy nem egységesítettük a lábjegyzeteket és hivatkozásokat, valamint a táblázatoknak, egyéb grafikus megjelenítéseknek is megtartottuk az eredeti formáját. Kiknek szól e két kötetes tanulmánygyűjtemény? Természetesen mindenkinek, aki érdeklődik a fentiekben vázolt történeti, történelemelméleti, történelemdidaktikai és tankönyvelméleti kérdések iránt. Mégis legnagyobb haszonnal azon hallgatóim fogják használni, akik a tanulmányaikhoz, szemináriumi dolgozatuk, diplomamunkájuk, tankönyvelemző értekezésük elkészítéséhez, kollokviumi, szigorlati felkészülésükhöz mindezidáig nagyon sokféle helyről voltak kénytelen összegyűjteni a számukra szükséges szakirodalmat, tekintettel arra, hogy a tanulmányaimat közlő zömmel kis példányszámú konferenciakötetek, tanulmánykötetek nehezebben hozzáférhetőek, mint a nagy olvasottságú folyóiratok. Valami segítséget adott hallgatóim számára a honlapomon elektronikusan is elérhető írásaim egy része, de korábbi tanulmányaim nem voltak fenn a hálón. Másrészt vallom, hogy egy abc-sorba rendezett íráshalmaz nem azonos egy tudatosan átgondolt, válogatott és megszerkesztett kötettel. Ez utóbbi jóval több, hiszen maga a válogatás is egyfajta értékítéletet, a hangsúlyok tudatos elhelyezését jelenti, nem is beszélve egy szép kivitelű, jó formájú könyv lapozgatásának semmivel sem pótolható öröméről. E két kis könyvecskét azonban nemcsak diákjaimnak, hanem reményeim szerint szélesebb szakmai közönségnek is ajánlom. Mindenekelőtt kollégáimnak, azoknak a történelemtanároknak, történelem-didaktikusoknak, -metodikusoknak, tankönyves szakembereknek, akik számára azt remélem tehát, hogy e kötetek által egy konkrét kutatási problémát – a történelmi megismerés és gondolkodás kérdését – több szempontú, és sokoldalúan megközelített kifejtésben olvashatják. Köszönettel tartozom a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának, valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának, különösen személy szerint Szabolcs Ottónak, hogy a „Történelmi megismerés – Történelmi gondolkodás” című munkám két kötetét befogadta a Történelemtanári Továbbképzés Kiskönyvtára sorozatba. Ezáltal remélem ugyanis, hogy a legszélesebb használókhoz, a történelemtanár-társadalomhoz jutnak el írásaim.