Letűnt idők, eltűnt divatok corvina logo

Szerző: Dózsa Katalin, F.
Cím: Letűnt idők, eltűnt divatok
Alcím: 1867-1945
Megjelenési adatok: Gondolat, Budapest, 1989. | ISBN: 963-282-220-X

coverimage 1867-ben a nemzet látványosan kibékült uralkodójával. Simor János hercegprímás és Andrássy Gyula gróf a Mátyás templomban I. Ferenc József fejére helyezte a szent koronát. Az az Andrássy, akit a párizsi előkelő szalonokban a „szép akasztottnak” - le beau pendu - hívtak, mivel távollétében az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítélték. A jelenlevők közül nem Andrássy volt az egyedüli, aki megmenekült a bitótól vagy a fogságtól. A koronázási menetben - akárcsak a 19 évvel korábbi harcokban - az arisztokrácia és a nemesség színe-java részt vett. Hazaszeretetüket most káprázatosabbnál káprázatosabb magyar díszruháikkal fejezték ki. „A kiegyezés után a férfiak díszruhája magyar maradt. Nem az ünneplő, hanem a nagy gála, amikor Nyugat-Európában frakkot vesznek az urak. Főispán beiktatásán, képviselőház megnyitásán, szoborleleplezésen, nagy fogadásokon csodálhatják meg a külföldi vendégek a díszmagyart, a régi magyar viselet színpompáját, szépségét” - írta Benedek Rózsi a Muskátliban, 1941-ben. A XVI-XVII. század folyamán keleti hatásra kialakult történelmi magyar férfiviselet a XVIII. század udvari díszruhájává vált. Ekkor, elvesztve kaftánra emlékeztető szabását, a francia divatformákat követte, csupán díszítésben őrizte meg a magyaros jelleget. A XIX. század historizáló ízlésének megfelelően ismét felelevenítettek egyes XVII. századi elemeket, s így jött létre az ún. díszmagyar, mely 1867-től kezdve az „úri lét” jelképévé is vált. A díszruha (hívjuk inkább így, a díszmagyar rosszízű s értelmetlen szókapcsolat, hiszen nem a magyar a díszes, hanem a ruha!) prémmel szegett, kócsagtollas süvegből vagy karimás kalpagból, panyókára, azaz fél vállra vetett, prémmel szegélyezett bársonymentéből, álló gallérú, magasan zárt selyemdolmányból, testhez álló selyemtrikó nadrágból (valamennyi dús zsinórozással díszített), térdig érő sarkantyús csizmából vagy bokáig érő, oldalt fűzős cipőből és aranyrojtos fekete vagy fehér selyem nyakkendőből áll. Az öltözéket gazdag ötvösmunkájú ékszerkészlet - gombok, öv, süvegdísz (forgó), kard, mente- és kardkötő egészíti ki.
Kategóriák: Történelem
Tárgyszavak: Divat, Divattörténet
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Impresszum
Tartalom
5-[7]
I. Ami a divatra hat
[9]-[96]
   A politika
11-34
      Koronázástól koronázásig
11-19
      Az első világháború
19-27
      A magyar ruha feltámadása
27-32
      A második világháború
32-34
   A művészet
35-[55]
      A historizmustól az art decóig
35-45
      Népművészet
45-46
      Színház, film
46-[55]
   A nők emancipációja
56-[76]
      A hagyományos nőkép és az ellene lázadók
56-68
      A reformruha-mozgalmak
68-70
      Harc a nadrágért
70-73
      „A legszebb nő a férfi"
73-[76]
   A sport
77-[89]
      Vadászat, lovaglás
78-80
      Autó-bicikli
80-82
      Az útiruhától a golfnadrágig
82-83
      Vívás, torna, fürdés
84-[89]
   A technika
90-[96]
II. Akik és ahol a divatra hatnak. A divat központjai
[97]-[180]
   Párizs
99-[116]
      Társasági élet
99-101
      A magas szabóság, az haute couture
101-112
      Áruházak, konfekció, divatlapok
112-[116]
   London
117-[121]
   New York
122-[126]
   Berlin
127-[129]
   Bécs
130-[136]
   Budapest
137-[180]
      „Budapest - Divatváros"
137-141
      Társasági élet
142-150
      A magyar divatipar
151
      Női szabóipar
151-162
      Férfiszabóipar
163-169
      Textil- és fehérnemű
169-171
      Egyéb divatáru
171-175
      Kozmetika
175-177
      Divatlapok
177-[180]
III. Amire a divat hat
[181]-[262]
   Illem, erkölcs
183-189
   Életmód, öltözködési előírások a monarchia idején és a két világháború között
190-[208]
   Társasági tánc
209-[211]
   Férfiviselet és szépségideál
212-[221]
   Női szépségideál és viselet
222-[258]
      Óriási méretek és rengeteg anyag (1860-1898)
222-235
      Célszerűség és elegancia (1920-1946)
244-[258]
   Gyermekviselet
259-[262]
IV. Akire a divat hat
[263]-[328]
   A társadalom rétegződése
265-[269]
   Akik a divatot irányítják
270-[291]
      Az arisztokrácia
270-279
      A nagypolgárság
279-282
      A művészek
282-[291]
   Akik a divatok követik
292-[314]
      A középosztály
292-[314]
   Akik a divatról lemaradtak
315-[328]
      Kispolgárság, munkásság, parasztság, az ún. alsóbb néposztályok
315-[328]
Néhány szó az olvasóhoz
329-330
Felhasznált irodalom
331-[340]
   Általános történeti, művészettörténeti művek
331-332
   Textil- és szabóiparral, divattal, illemmel kapcsolatos művek
333-336
   Cégjegyzékek, címtárak
337
   Szépirodalmi művek, visszaemlékezések
337-339
   Folyóiratok, képeslapok, évkönyvek
339-[340]
A szövegben szereplő régi utcanevek ma használt elnevezései
341
Képjegyzék
342-[343]
Kolofon
Hátsó borító