A globalizáció és fenyegetései

A globalizáció divattéma. Mindenkit érint, mindenkit érdekel. Magyar szerzők tollából - számítógépéből - is sok írás született, több külföld újságíró, gyakorló gazdasági szakember, politikus müve magyarul is megjelent. A globalizációval foglalkozó nemzetközi szakirodalom hatalmas, szinte áttekinthetetlen. Mi újat lehet még hozzátenni? Minek még egy opus? Úgy gondolom, a globalizációt elemző müvek nemcsak az általános érdeklődés okán árasztják el a szakirodalmat és a politikai lektűr polcait a könyvesboltokban. Az is közrejátszik, hogy történelmi léptékkel mérve nemrégen kibontakozott, és napjainkban kiteljesedő folyamat közepén vagyunk, melynek lényegét még nem eléggé tudtuk megragadni. Ha születtek is átfogó magyarázat igényével művek, nincs konszenzus, egyetértés. Sokféle nézőpontú tudósítás és elemzés született. Nem is lehet egységes szemléletmód, hiszen világunk érdekek által szabdalt, mégpedig erőteljesen. A pénzügyi globalizáció, a nemzetközi pénzügyi hazardírozás, a pénzügyi kaszinó például a befektetők szempontjából nagyon hatékony formája a globalizációnak, hiszen többletjövedelmet, profitot eredményez számukra. A liberális közgazdaságtan az ideológiát is hozzárendeli: a gazdaság hatékonyságát növeli - állítják -, ha a tőke nemzetközileg oda áramlik, ahol hozama a legmagasabb. Nyilván azért magas a hozama - mondják -, mert itt a legnagyobb a határhaszna (az egy egységnyi termelő vagy nem termelő befektetés itt tud magasabb jövedelmet produkálni), s ez a befektetőnek és a lakosságnak is jó. Ez eredményezi a lehető legnagyobb gazdasági többletet, az adott lehetőségek között a jövedelmek, ezzel a GDP leggyorsabb növelését, melynek haszna később az elmaradott országokhoz, az egyes országokon belül a szegényebb rétegekhez is „lecsurog”. Az ilyen szemléletet alig zavarja, hogy - részben a kontrollálatlan tőkeáramlások miatt - hatalmas állami fizetési hiányok és többletek alakultak ki, amelyek egy határon túl nemzetközi fizetésképtelenséghez vezetnek, hogy az államok lehetősége a kiszámíthatatlan spekulációs pénzügyi támadások kivédésére, mára lényegében lehetetlenné vált és ezért a pénzügyi liberalizáció rendkívüli mértékben aláásta a világgazdaság stabilitását. Nem veszi figyelembe, hogy a spekuláció és az adóssághegyek miatt egyes országok óriási nyereségeket könyvelhetnek el, a másik oldalon pedig ugyanekkora veszteségek érnek más országokat; hogy a „pénzügyi luftballon” jelentős mértékben hozzájárul az országok helyzetének differenciálódásához. Még azzal sem számolnak - mily rövidlátó szemlélet! -, hogy ha a gyengébben fejlett, és mondjuk éppen a nemzetközi pénzügyi spekuláció miatt időlegesen fizetési nehézségekkel szembe került országok esetében - ahogy ez elterjedt - a nemzetközi fizetési kötelezettségeket, így az adósságtörlesztést állítják (állíttatják) a gazdaságpolitikai cselekvésben az első helyre, akkor éppen a hosszabb távú gazdasági fejlődést és fizetőképességet ássák alá. Azzal pedig végképp nem számolnak, hogy ez milyen hatással van az érintett ország lakosságának életszínvonalára.