Az ötödik tag, a menedzser

Jelen kötet a kitalálók, a szerkesztő és a szerzők szándékai szerint hiánypótló és rendhagyó kísérlet a magyar könnyűzenei menedzsment feltérképezésére tizenkét hazai szakember segítségével. Hiánypótló, hiszen könnyűzenei menedzsment témakörben még nem született korábban átfogó magyar nyelvű kiadvány. Rendhagyó, mivel elsősorban gyakorlati szakemberek útmutatásait tarthatja Kezében az olvasó. A kötetben tizenkét olyan témát igyekeztünk feldolgozni, amelyek minden induló produkció és kezdő könnyűzenei menedzser számára nélkülözhetetlenek, és segítséget nyújtanak az első lépéseknél. A kötet így elsősorban azokra a gyakorlati ismeretekre fókuszál, amelyek nélkül kezdő zenekarok és menedzserek nem, vagy csak nehezen tudnak eligazodni a zeneipar útvesztőiben. A szerzők az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogram keretében 2014 óta szervezett zeneipari edukációs rendezvénysorozat, a Backstage programok előadói is. Az Alprogram - terveink szerinti - első kötete a Backstage-ek során elhangzott előadások egy részének leírt, szerkesztett összefoglalóját közli. (...) 1985 óta foglalkozik különböző produkciók körüli munkákkal, menedzsmenttel és bookinggal. Olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Palermo Boogie Gang, a Ripoff Raskolnikov, a Wei Wu Wei, a Quimby, az Orchestra Luna, Little G Weevil, Orszáczky Jackie, az Európa Kiadó, az Iván And The Parazol. Az 1990-es évektől jó ideig leginkább nemzetközi csapatok fellépéseit szervezte, néhány produkció, amelyet Magyarországra hozott: George Bensőn, Deep Purple, Buena Vista Social Club, Joe Bonamassa, Tommy Emmanuel, Living Colour. Mafioso Records és XLNT Records néven két lemezkiadó tulajdonosa. Két gyerek édesapja, hobbiszinten vintage erősítőket és gitárokat gyűjt. A rakkenroll rettentő szórakoztató kívülről nézve, és ha az ember benne van, akkor kis szerencsével akár még belülről is. Ahhoz, hogy jól működjön egy produkció rengeteg összetevőnek kell harmonikusan illeszkednie. A következő pár oldalon egy vázlatos kép következik arról, hogy ideális esetben hogyan néz ki a zenész és a menedzsment kapcsolata, ami inkább sorvezető, mint pontos recept. E sorok szerzője bő harminc éve dolgozik zenekarokkal és alig van olyan tétel, amely ne változott volna meg a kezdetek óta, akár többször is. Aki állandóságra vágyik, annak nem biztos, hogy ezen a pályán van a helye. Alapvetően egy művész és menedzsmentje előtt két út áll: minden feladatot más alvállalkozóra bíznak, és a menedzsment csak tervez és koordinál, mindent a menedzsmenten belül intéznek, ez utóbbi verziót nevezzük 360 fokos modellnek. A valóságban valahol a kettő között helyezkedik el minden produkció, kevés olyan team van, ahol az összes szóba jöhető kérdésre házon belül megvan a válasz. Mielőtt végigvennénk, hogy a menedzsment mi mindenben segíti a művész karrierjét, szögezzük le a legelején, hogy az egész rakkenroll-svindli csak és kizárólag akkor tud működni, ha a centrumban ott van egy olyan előadó/szerző, aki jó dalokat ír, rendelkezik akkora karizmával, hogy eséllyel ragadja meg a közönség figyelmét, és hajlandó is némi önfegyelemmel dolgozni a saját sikere érdekében.