Elméleti elektrotechnika I.

Az elméleti elektrotechnika témakörét nem könnyű elhatárolni sem a fizikától és a matematikától, sem pedig a szaktudományoktól. Egyetemi tankönyvnél azonban a helyzet viszonylag egyszerű, mert a tárgy programja biztos vezérfonal. Itt az anyag feldolgozása során meghatározott fizikai és matematikai ismeretekre építhetünk. A hallgató által már elsajátított fizikai alapok az elméleti elektrotechnika célratörő tárgyalásmódját teszik lehetővé. Valamely új jelenségkör tárgyalásánál ugyan mindig a tapasztalatra, a mérésre hivatkozunk, de nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a választott alapjelenség fizikailag a legegyszerűbb vagy méréstechnikailag könnyen ellenőrizhető legyen. Alapkísérletnek mindig olyat tekintünk, amely fogalmilag egyszerű, ténylegesen (ha esetleg körülményesen is) elvégezhető, és közvetlenül kapcsolódik ahhoz a törvényhez, amely elméletileg és gyakorlatilag egyaránt valamelyik általános törvényszerűsége a vizsgált jelenségkörnek. A hallgató matematikai előtanulmányai pontosan meghatározzák azokat az ismereteket, amelyeket közvetlenül felhasználhatunk, és azokat is, amelyeket - legalábbis formálisan - a tárgy és a könyv keretében is tárgyalni kellett. A szaktudományokkal, pontosabban a szaktárgyakkal való kapcsolatot illetően a Villamosmérnöki Kar műszer- és szabályozástechnika szakos, valamint híradás- és műszeripari technológia szakos hallgatóinak igényeit tartottuk szem előtt. Ez elsősorban az egyes anyagrészek súlyozásában jelentkezik. Az anyagot három részre bontva tárgyaljuk: I. Az elektromágneses tér és a villamos hálózatok alapfogalmai és alaptörvényei. II. A lineáris, invariáns, koncentrált paraméterű hálózatok számítási módszerei III. Az elektromágneses terek általánosabb számítási módszerei, az elosztott paraméterű és nemlineáris hálózatok számítási módszerei. Mindegyik rész egy-egy kötetnek felel meg; jelenleg csak az első kettő jelenik meg könyv alakjában. Az egyes részek fejezetekre bomlanak, a fejezetszámok nem ismétlődnek (pl. 12. fejezet), a fejezetek pedig szakaszokra vannak osztva (pl. 12.3 szakasz). A könyv szerkezete igyekszik az egyéni tanulást és begyakorlást segíteni. Ennek érdekében egy-egy témakör lezárása után (egy fejezeten belül is) példákat és példának tekinthető kiegészítéseket tárgyalunk. Egyes szakaszokat és példákat csillaggal jelöltünk; ezek kihagyása a lényeg megértését nem hátráltatja.