A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században

A M. T. Akadémia 1869-ben a Gогove-alapítványból harmincz aranyat tűzött ki jutalmul a következő tudományos feladatra: "Adassék elő a hazai és külföldi iskolázás а XVI. században." Az Akadémia 1871-ik évi nagygyűlése a jelen művet, mely azonban teljesen átdolgozva és tetemesen bővítve lát napvilágot, érdemesítő a jutalomra. A kitűzött feladat értelmében a munka két részre oszlik. Az első a hazai tanügy és a magyarországi iskolák állapotát tárgyalja. Előadja, mily tényezők és befolyások okozták a tanügy és iskoláink hanyatlását és emelkedését; mikép hatottak a hazai iskolák szervezetére a külföld tanodái és tanférfiai; mikép voltak hazánkban a különböző fokú iskolák szervezve; mily tantárgyaikkal foglalkoztak, s mily tankönyveket használtak; milyen volt a tanítók és tanulók helyzete; mily városokban és falvakban találkozunk iskolákkal, s kik voltak tanítóik. Sajnos, csak a katholikus és protestáns iskolákról szólhatok. A többi hitfelekezetek iskolai állapotainak megvilágítására egyáltalán nem rendelkeztem adatokkal. A második rész a külföldi iskolákat sorolja föl, melyekben magyarok tanultak, vagy mint tanárok működtek; kimutatva az állást, melyet elfoglaltak, a tudományos és irodalmi munkásságot, melyet kifejtettek. Kiterjeszkedem a társodákra és alapítványokra is, melyek a külföld főiskoláiban magyar ifjak részére fönnállottak; valamint méltányolni igyekezem azok érdemeit, kik áldozatkészségük által hazánkfiainak a külföldi iskolák látogatását megkönnyítették. A tudomány- és irodalom-történeti műveket, helytörténeti monographiákat teljesen igyekeztem fölhasználni. De bár ezek nagyszámú becses adatokat nyújtottak, még gazdagabb eredménynyel jutalmaztak kutatásaim az ország több levéltárában és kéziratgyüjteményében. Ezek a következük: a magyar kamarai levéltár; Bártfa, Beszterczebánya, Eperjes, Kassa, Késmárk, Lőcse, Nagyszombat, Pozsony, Zólyom sz. k. városok; az esztergomi érsekség, az esztergomi, szombathelyi káptalanok; a pesti evangélikus convent és a debreczeni superintendentia levéltárai; a Nemzeti Múzeum, Magyar Akadémia, Pesti Egyetemi könyvtár, a debreczeni, késmárki, sárospataki prot. collégiumok kéziratgytíjteményei. Mindazáltal távolról sem vélem művemet teljesnek ; sőt reméllem, hogy a történeti nyomozás, mely mindegyre szélesebb mérveket vesz föl, lehetővé teendi egykor, hiányait pótolni.