Három értekezés a szexualitás elméletéről

E három értekezésben először látjuk az analitikus Freudot szintétikus munkában. Azt a beláthatatlanul sok tapasztalatot, mely annyi ezer lélek boncoló vizsgálata közben merült fel, először kísérli meg itt a szerző olyképen összefoglalni, osztályozni, egymással kapcsolatba hozni, hogy abból a lelki élet egy nagy területére, a nemiség lélektanára, világosság derüljön. Hogy első szintézisének tárgyául épen a szexualitást választotta, az elsősorban a rendelkezésére álló vizsgálati anyag természetéből következett. Lelki neurózisban ás pszichózisban szenvedő betegeket analizálva, e bántalmak alapoka gyanánt mindig a nemi életnek valamely megzavartatása derült ki. míg egyéb kórokozó erők csak mint segítő-okok vagy egyáltalán nem szerepeltek. De kitűnt a lélekelemzésből kiindult vizsgálódásokból az is, hogy a nemiség a normális és egészséges ember lelki működésében is sokkal nagyobb szerepet játszik, mint eddig hitték, sőt oly működéseknél is, hol annak szereplését eleddig nem is sejtették Szóval a nemiség — nagy irodalma dacára — az emberi természetrajz egy igen elhanyagolt fejezetének bizonyult, mely már csak ezért is rászolgált arra. hogy uj szempontokból kiinduló beható vizsgálat tárgya legyen. Nem szerénység, hanem a folyton előretörekvő tudós önelégületlensége szól Freud-bóí, mikor végső konklúziójában e kísérlete sikerének tökéletlenségére utal. A fordítónak ellenben, ki úgyszólván küzdelem fáradság nélkül jut az ezen értekezésekben foglalt nagy és uj igazságok és távlatok szellemi birtokába, a szerző önelégületlensége Maury abbé mondását juttatja az eszébe. Je veux qeu quand je me considére, el beaucoup quand je me compare,. Aki e három értekezés anyagának bőségét, szempontjainak meglepő újdonságát a nemiségről mostanáig írott müvekével összehasonlítja, abban nem elégületlenség, hanem csodálkozó elismerés fog ébredni szerzőjük alkotóképességével szemben; hisz ő előtte a libidó-elmélet felépítését, sőt a probléma felvetését sem kísérelte meg senki, s íme, egy ember munkásságának nyomán már mélyen meg van alapozva, részben felépítve, ha talán még nincs is betetőzve, a szexualitás tudományos elmélete. Ez az eredmény, csakúgy mint Freud pszichiátriái munkásságáé, nemcsak szerzőjük éleslátásának, hanem vizsgálómódszere és tudományos fő-szempontjai következetes alkalmazásának Is köszönhető. A pszichoanalitikus vizsgáló módszer, a szó szoros értelmében veti szabad eszmetársitás, a léleknek eddig teljesen ismeretlen és tudattalan mélyebb rétegét hozta felszínre. A pszichikai determinizmus és a fejlődési gondolat szempontjainak eddig ismeretlen szigorúsággal és kivételküliséggel való alkalmazása pedig lehetővé tette ezen uj anyag tudományos értékesítését. Hogy milyen eredménnyel, annak illusztrálására legyen elég annyi, hogy a Freud előtti pszichiátria, a különös és furcsa kórképek ritkasági gyűjteménye, a nemiségről szóló tudás pedig képtelen és visszataszitó abnormitások leiró csoportosítása volt.