Utaló magatartások

Megszoktuk annak konstatálását, hogy a jog relváns hatásait, megfogható, határozott és objektiv erővel jelentkező tényállásokhoz füzi. Mégis vannak tényállások, amelyekben a fél magatartása, vagy cselekedete nem osztályozható sem a jogügyleli nyilatkozat, sem a tilos cselekmény kategóriájába — és adott esetben a jog az ilyen elvileg kötelmet nem fakasztó, de tiltottnak sem minősülő magatartáshoz mégis hatályos következményeket kapcsol. Olyan viselkedésért nevezetesen, amely valamely — esetleg nem is létező — tényállásra utal, az azt tanusitó fél a forgalom tisztessége és bizalmánál fogva helyt állani köteles, feltéve, hogy a szembenálló fél e magatartásra épitve, tett megfelelő nyilatkozatot. Mert a jog, ha nem is lehet olyan bölcs, hogy feltárja és szabályozza a lélek belsejében jelentkező folyamatokat, másfelől nem is lehet — mint könyvünk mondja. — oly naiv és gyenge, hogy ha finomabb formában ugyanaz történik, aminek más alaki megnyilatkozásaival szemben állást foglalt, szemet hunyva, tétlen maradjon. Ez "utaló magatartások" a gyakorlatban részben bizonyitó tényekként, részben indiciumul jelentkeznek, de van olyan is, amely már a vélelem erejével hatva, az anyagi joghelyzetet közvetlenül konstruáló, a jogszabály tényállásbeli elemét alkotó tényként minősül. A jogfejlődés mai helyzetében az utaló magatartások fogalmi körébe sorakoztatható tényállások nagy tömege, még csupán a felismerés, de nem az elismerés stádiumában van. Ezek az illegitim, kötetlen, de mégis jogváltoztató erővel ható tényállások, az utóbbi időkben, idegen kategóriákba el-burkolva, formátlanul ott szállongtak már jogéletünk levegőjében és jogászi gondolkodásunknak elemei lettek, anélkül, hogy tudományosan meghatározott alakot öltöttek volna. Felbukkantak a jövő hangjaira finomabb érzékkel rezonáló birák itéleteiben és kicsillantak a forgalom érdeke, a méltányosság, a jóhiszemüség és hasonló tételes törvénybe nem foglalt formulák leple mögül. Szerzőnk a jogélet e tendenciájának felszinre hozására, a jog, topográfiailag egymástól távoleső vidékein tallózva, külsőleg merőben elütő szinezéssel jelentkező tételeket szed össze, kihámozva a méhükben meghuzódó azonos magot, felfedezi a jelenségek törvényszerü biztonsággal ismétlődő együtthatóit és uj fogalmi kategóriát teremt azzal, hogy tudatossá tesz a jogélet levegőjében ködlő, eddig, alig sejtett célszerüségeket és irányokat. És itt meg kell mondanom, hogy a könyv egészében, csodálatosan ellentmondó hatást gyakorolt reám. El voltam ragadva az eszmék gazdagságától, a stílus virtuozitásától, de nem voltam meggyőzve annak a tételnek igazságáról, amit hirdet. Azt hiszem elsősorban, hogy, nem tulzottan célszerü az ujonnan felismert jelenségek alapelemeit rögtön fogalommá süriteni és ezzel a magánjogi rendszernek eddig is szövevényes fogalmi leltárába, egy uj zárt fogalomkört állitani. A sokat átfogó, centrális fogalmakért nem igen rajonghatunk, különösen, ha ismerjük azt a logikai folyamatot, amely szerint a jog fogalmai keletkeznek. A merőben elméleti szálakból szőtt deduktiv kategória gyakorlati értéke kevés; ha meg az életből ellesett elemeket igyekszünk összehangolni, menten kitünik, hogy az uj fogalom csupán annyit ér, mint amennyi egymást fedő jelenségbe kapcsolódik; a jelenségek elemei mindig fluktuálnak, a centrális fogalom tartalma tehát mindig változó és mindig zavaros. Épen ezért könyvünk komoly értékét talán nem is az általa eredményként rezümált uj fogalom megteremtésében, hanem abban a tanulságban látom, hogy felfedez és reámutat jogéletben sürün felbukkanó olyan ujabb jelenségekre, amelyek a dogmatika recipiált fogalomköreibe nem skatulyázhatók és mégis különös figyelmet és igazságos megoldást kivánnak. A felfedezés tudományos értékét és a fogalmelemzés elméleti és gyakorlati jelentőségét nem homályositja el az a teljesen szubjektiv aggályoskodásom sem, hogy bizonyos félő kétkedéssel fogadom a tudomány minden kisérletét, amely elméleti alapot és elvi erővel ható instrumentumokat ad annak a jogalkalmazási irányzatnak, amely a régi jogászi gondolkodással szöges ellentétben, a ins strictum negligálását, a magánjogi autonómia semmivéválását, a birói beavatkozás lehetőségeinek szaporitását és végül is a jogrend teljes bizonytalanságát eredményezi. Félek minden olyan formulától, amelynek árnyékában a klasszikus jog keretei, elmosódnak, az ügyleti szabályok szigoru jogtételei meglazulunk és amelynek puhitó, átalakitó szürőjén keresztül elporlódnak azok a garanciák, amelyeket a régi dogmatika magánjogi tevékenységünknek biztositott. Az utaló magatartások és hasonló csökkent relevanciáju tények jogi hatályosságának elismerése, kétségtelenül olyan eredmény, amely örök értéke lesz tudományunknak. De nem szabad, hogy a teoretikus igazság minden szépségével jelentkező formula elkápráztasson a praktikus jogalkalmazásnál, mert különben "az utaló magatartások" fogalma is csupán szaporítani fogja a judikatura azon eszközeit, amelyek szinte sugalomszerüen jelentkeznek legfelsőbb biróságaink ujabb itéleteiben: jobb elképzelésük ellenére megtámadják a szerződések kötelező erejébe és az ügyleti megállapodások változhatatlanságába vetett hitet és megteremtik azt a jogi légkört, amelyben a jogosult jogaival, a kötelezett kötelességeivel, tisztában lenni és komolyan számolni képtelen. A kritikus, a müfaj eredendő bünénél fogva, önkénytelenül is az advokatus diaboli elfogultságával teszi meg megjegyzéseit. De jelen esetben — amint jeleztem — ami kritizálható is könyvünk eredményének mérlegelésében, az egyéb vonatkozásaiban könyvünknek kétségtelen értékeként jelentkezik. Megtörténhetik, hogy az átlagos jogász nem fogja első olvasásra megemészteni mondanivalóját, amelyet nem lehet a közhelyek, a mindennapos igazságok rőfjével felmérni: mert a jog világát oly szines és gazdag eszmékben vetiti elénk, hogy valóban ki kell lépnünk a megszokott jogászmesterség szük horizónjai közül, hogy minden összefüggésében és teljes szépségében felfoghassuk. De ha lapjait azzal az elmélyedéssel forgatjuk, amelyet anyaga és formája megkiván, akkor ugy fogjuk érezni, hogy ez kicsiny, mintegy száz oldalas füzet a magyar jogi irodalom remekei között fog világitani, mikor sok talán "hasznavehetőbb", gyakorlatibb és áttekinthetőbb műre már régen homály borult. [Forrás: Varannai, István: Fürst László: Utaló magatartások : [könyvismertetés]. Polgári jog : a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje, (6). 105-107a. (1930)]