Magyar film 1.0

Jókai Mór 1896-ban így számol be első külföldi moziélményéről: Csodálatos egy valami ezek a mozgófényképek, amelyek, mint a bogár a falon, másznak. Amikor őket először Nizzában láttam: elbámultam, elképedtem azon, hogy az ördöngös fotografálómasina mi mindenre képes. Nagy kár, hogy nem színesek, akkor többet tudnának mutatni és mondani. A nizzai kávéházban és utána Genuában, ahol még egyszer láttam őket, az emberek úgy tódultak hozzá, mintha búcsú vagy vásár volna. Ha az emberek megunták, úgyis oda fog kerülni. A vásárra. A cirkusz- és trapézművészek közé. Nagyon szeretném, ha ezek a falon mozgó képek Pestre is kerülnének. De örülne a sok lateiner és delnő rajta. A hetvenéves íróból ellentmondásos érzést vált ki a mozgófénykép: csodálja, de vásári komédiának tartja; rögtön a fogyatékosságát teszi szóvá, de azért szeretné, ha Pestre is eljutna - igaz, leendő közönségét gúnyosan a műveltségüket fitogtató férfiakban és a nagyvilági úriasszonyokban látja. Hogyan oldódik meg a film körüli - nem csak Jókai által hangoztatott - ellentmondás? Az első magyarországi vetítések és az első Magyarországon készült filmfelvételek egybeesnek a magyar történelem kitüntetett pillanatával, az államalapítás 1896-os millenniumi ünnepségeivel, s ez a körülmény mintegy szimbolikusan előrevetíti a magyar film sajátos feladatát. Az ünnepségeken egymást követik az események, s ezeken már a korabeli „kamerák" is jelen vannak. Felvétel készül például Ferenc József osztrák császár és magyar király látogatásáról, ám a még kezelő „operatőr" az uralkodó fejét véletlenül levágja. Tekinthetjük ezt akár a későbbi korszakokban gyakorta megnyilvánuló politikai „ellenzékiség" előképének, ám ennél az anekdotánál sokkal lényegesebb kapcsolatra világítanak rá a történelmi emlékezet jeles napjaihoz kötődő első hazai filmforgatások. A magyar film számára meghatározó feladat a történelem múltbéli és a társadalom jelenkori eseményeinek bemutatása, feldolgozása, elemzése. Ez a szerepvállalás alapvetően két okra vezethető vissza. Az egyik általános, és a filmnek mint új közvetítő eszköznek (médiumnak) a természetéből következik. A sokszorosítás technikai lehetősége és a némafilm közös képi nyelve igen hatékony médiumot formál az új találmányból. A filmet tömegesen lehet gyártani - a film addig nem látott tömegekhez jut el. Mindebben szerepet játszik a születésekor robbanásszerű városiasodás: az élet e modern színterein rengeteg, ráadásul gyakran többnyelvű és változatos kultúrájú ember keresi a szórakozás és a művelődés új lehetőségeit. A Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítésével megszülető Budapest is ekkorra válik modern európai nagyvárossá. A film gyors elterjedése tehát hatékonyságának köszönhető, s ez a hatékonyság fontos szereplővé avatja nemcsak a szórakoztatás, azaz a piaci alapon szerveződő népszerű kultúra, hanem a (tömeg)kommunikáció terén is, beleértve ebbe a társadalom gondolkodásmódját, értékrendjét befolyásoló ideológiai, politikai természetű üzeneteket is. A másik ok a magyar kultúra sajátosságában rejlik, amely az ország helyzete miatt kialakulásától fogva erősen összefonódik az éppen aktuális ideológiai, politikai kérdésekkel. A nemzeti függetlenség és a korszerű politikai intézményrendszer gyakori hiánya vagy fogyatékossága miatt a magyar művészek közül sokan érezték/érzik úgy, hogy az egyetemes és általános emberi kérdések mellett az ország sorsának aktuális és konkrét kérdéseihez is hozzá kell szólniuk, s mintegy a nem létező, nem független vagy nem reprezentatív parlament „képviselőiként" jelen kell lenniük a közéletben.