Bölcs Náthán

A világirodalom egyik leghíresebb drámájának végére ért itt az olvasó. Átlátszó célzatossága, tételszérűen megfogalmazható mondanivalója szempontjából talán egyedül áll a régi klasszikusok között. Gondolati tartalmát mégis pehelykönnyen röpíti magasba az írói meggyőződés, eszmei magvát csillogó keleti mesébe takarja a költő ihlete. Középpontját, a három gyűrű példáját Boccaccio is feldolgozta már a Dekameronban. Lessingnél azonban új értelmet nyert az ősi mese. Az atya három fia, a három vallás képviselője közül az van az igazság, az igazi gyűrű birtokában, aki életével bizonyítja be, hogy ő a legméltóbb reá, aki tettekkel tudja tanúsítani, hogy nála van az igazság. Ennél hitelesebben és finomabban el sem lehet mondani, hogy minden elméletnek a gyakorlat az értékmérője. Hiteles és finom: megfelelő jelzők Lessing drámájának jellemzésére, amely a jövő finom világában játszódik a történeti múlt pecsétjével hitelesítve. Nem részleteiben hiteles ez a múlt, nem is a kor ábrázolásában. A Bölcs Náthán nem történelmi színmű. Emberségében hiteles, amelyhez a történelmi múlt formát ad, keretet, hogy elférjen benne a jövő finom álomvilága, az előítéleteitől megszabadult világ, amelyre Lessing, a német irodalom legtündöklőbb jelleme, legtisztább egyénisége feltette életét. Megírásának időpontjából, 1779-ből nézve a Bölcs Náthán világa történelmi utópia, a jövő szép társadalmának a történelmi múltba helyezett bátor ábrázolása. Napsugaras tájain helye van mindenkinek, akiben lobog az emberség lángja. Utópisztikus világában, „költőileg igaz”, önmagukban következetes jellemek élnek, reális jellemek, kik derült könnyedséggel teszik túl magukat az embert embertől elválasztó előítéleteken, mint Náthán vagy Szaladin szultán vagy Bonafides fráter, sőt a szerelmen is, mint a szerelmében húgára találó templomos lovag. S mindezt önként, belső jóságból, egy magasabbrendű emberség kedvéért. De hogyan is lehetnének másfajta emberek azok, akik a humánum olyan tündöklő napfényében fürödnek, mint amilyen Lessing Bölcs Náthánjából kiragyog? A bölcs zsidó, a felvilágosult és jószándékú államvezető, a szenvedélyes, de tisztaszívű templomos, az ártatlan Recha, az okos Szittah, a barát és mezítlábas dervis az emberi jóságnak különböző képviselői, még a csacska dajka is az. Csak a pátriárka jellemét sötétíti el dogmatikus konoksága, a képmutató, kegyetlen hatalomratörés.