Fizika

Ebben a könyvben a középiskolában oktatott fizikai ismeret-anyag tömör összefoglalását kívánjuk közreadni. A szigorúan vett törzsanyag mellett kitérünk olyan kiegészítésekre, elméleti megfontolásokra is, amelyek a felsőfokú intézményekbe jelentkező, illetve az átlagosnál jobban érdeklődő diákok igényeit is kielégítik. Fontosnak tartjuk a középiskolai tananyagból való kitekintést is, éppen az igényesebb olvasók érdekében. Az ismeret-anyagot ugyanakkor a kísérleti fizika szemszögéből dolgozzuk fel, így olvasmányosabb, szemléletesebb, közérthetőbb a tárgyalás. Az elméleti levezetések főleg magyarázatként, hipotézisként szerepelnek. A könyv segítséget kíván nyújtani mind a nappali, mind az esti, illetve a levelező középiskolai tanulóknak az aktuális órai anyag megtanulásához, a korábban tanult ismeretek felfrissítéséhez, valamint az érettségi és felvételi vizsgára való felkészüléshez, sőt az elsőéves főiskolai és egyetemi hallgatók is hasznát vehetik. A kötet jellege megkövetelte, hogy a kísérleti és gyakorlati előzményeket, a hozzákapcsolódó definíciókat, törvényeket tömören fogalmazzuk meg. A kísérleteket E, a definíciókat [d] , a törvényeket E, a példákat 0, a levezetéseket [l] jelöléssel láttuk el. A definíciók, a tételek és a levezetések mellett függőleges vonal található. (...) A mechanika a mozgások jelenségeivel foglalkozik. Két fő része a KINEMATIKA és a DINAMIKA. A kinematika a mozgások leírásával, a dinamika pedig a mozgások megvalósulásának feltételeivel foglalkozik. A statika, amely az egyensúly feltételeit tárgyalja, a dinamika speciális eseteként fogható fel. Először a pontszerű, majd a kiterjedt testek mozgását vizsgáljuk. Egy testet pontszerűnek tekintünk, ha a mozgás leírásakor lényeges távolságokhoz képest a test mérete elhanyagolható. A Föld pontszerűnek tekinthető, ha a Nap körüli keringését vizsgáljuk, saját forgása szempontjából viszont kiterjedt testként kell kezelnünk. A pontszerű testet szokás tömegpontnak vagy anyagi pontnak is nevezni. A mozgások leírásához vonatkoztatási rendszert használunk, amelyben megadjuk a test helyét az időben. Mozgásról akkor beszélünk, ha a test helye változik az időben. Egy test mozgását akkor ismerjük, ha bármely pillanatban meg tudjuk adni a helyét. Mozgása során a test a vonatkoztatási rendszer különböző pontjaiban található. Ezek a pontok alkotják a test mozgásának pályáját. A mozgás pályája az a görbe, amelyen a test mozgása során halad. Legyen a mozgás során a test egy adott pillanatban a pálya A pontjában, míg A-t idő múlva a pálya B pontjában. Az A pontból a B pontba mutató vektort a test A-s elmozdulásának nevezzük. A megtett út a pályagörbe egy adott darabjának s hosszúsága. A mozgásokat a pálya alakjától, illetve időbeli lefolyásuktól függően különböző csoportokba soroljuk, pl.: egyenes vonalú, periodikus, egyenletes, harmonikus stb. mozgások.Az elmozdulás és az út hosszúság dimenziójú fizikai mennyiségek. Mértékegységük nemzetközi megegyezések alapján a méter. A hosszúság mérésére - a nagyságtól függően - különböző mérőeszközeink vannak. A legközismertebb a méterrúd, a mérőszalag, a tolómérő és a csavarmikrométer. Az idő a természetben szabályosan ismétlődő jelenségek alapján mérhető. Ilyenek például a Föld forgása vagy az inga lengése. Az idő alapegysége a másodperc (s), de használjuk a percet, az órát, a napot és az évet is.