Az utca és a szalon corvina logo

Szerző: Gyáni Gábor
Cím: Az utca és a szalon
Alcím: A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940)
Megjelenési adatok: Új Mandátum, Budapest, 1999. | ISBN: 963 9158 30

coverimage E könyv témája legalább másfél évtizede foglalkoztat. Elsőként, az 1980-as évek elején a polgári lakáskultúra kérdései kezdtek izgatni, amiben óriási szerepet játszott Hanák Péter, aki a téma kutatásának fő kezdeményezője volt nálunk. Együtt kezdtük tanulmányozni a Fővárosi Levéltár őrizetében lévő, akkoriban még a munkahelyemül szolgáló bazilika! részleg raktáraiban tárolt hagyatéki iratokat, valamint a Központi Tervtár által kezelt építési dokumentumokat, hogy felderítsük a kérdés primer forrásanyagát. Később, az évtized derekán össze is állt annak a hét szerző által írt tanulmánygyűjteménynek az anyaga, benne a kérdésnek szentelt tanulmányommal, amely az ezen a területen megkezdett kutatások eredményeit foglalta magába. A kor azonban nem kedvezett a témának, a kézirathalmazból így csak 1992-ben lehetett könyv. A szerzőket utóbb némiképpen az vigasztalta, hogy egy osztrák tudományos könyvkiadó, a Böhlau Verlag két év múlva egy az egyben németül is megjelentette a művet. Lakástörténeti vizsgálódásaimat az 1980-as évek második felében a budapesti munkásság társadalomtörténeti kutatásával összekapcsolva folytattam tovább. Erre ösztönzött Lackó Miklós, aki felkért egy általános társadalomtörténeti elemzés megírására a munkásságot illetően, majd Ránki György, aki kifejezetten pártolta a munkáslakás vizsgálatára vonatkozó elképzelésemet. Az évtized végére így készülhettem el a majd 1992-ben, a Magvető kiadó által önálló könyv formájában megjelentetett kismonográfiámmal a fővárosi munkáslakás múltjáról. Ám már két évvel korábban megjelent a témáról szóló röviden megírt tanulmányom Angliában. A Martin Daunton által szervezett nemzetközi projektben való részvételem szakmai tanulságait jól kamatoztathattam a tanulmány könyvvé érlelése során. Az eleddig jobbára a lakás és az otthon terére korlátozódó kutatásaim ebben az időben egészültek ki a köztér problematikájával. 1986-ban Ránki György jóvoltából három hónapot tölthettem IREX—ACI.S ösztöndíjasként a New York Universityn, ahol részt vettem Thomas Bender professzor Modern városi kultúra címen szervezett interdiszciplináris kutatószemináriumán. Ennek nyomán kezdtem érdeklődni a nagyvárosi nyilvánosság jelensége iránt. A hamarosan szerveződő Budapest—New York közös amerikai—magyar történetkutatói projekt keretében ezért is kaptam lehetőséget a Social space téma kidolgozására és az ezzel kapcsolatos magyar részvétel előkészítésére.
Kategóriák: Szociológia
Tárgyszavak: Városszociológia, Lakás, Társadalomszociológia, Életmód
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Impresszum
Címlap
Tartalom
5-6
Ajánlás
Előszó
9-10
A mindennapi élei mint kutatási probléma
11-22
   Jegyzetek
21-22
1. A városi nyilvánosság társadalomtörténete - európai prespektívák a 19. században
23-50
   A nagyvárosi köztér: a modernitás élménye
23-31
   A nagyvárosi ember: az „idegen” és a tér mint attribútum
31-33
   A nyilvánosság pluralizálódása: városi mikroterek
34-37
   Várostervezés — fertőtlenítés — szegregálás
37-40
   Kié az utca?
41-43
   Az ünnep fent és lent
43-44
   Férfi „szociabilitás” — női „otthoniasság”
44-47
   Jegyzetek
47-50
2. A nyilvános tér és használói Budapesten a 19. század végén és a századfordulón
51-109
   Mi a köztér?
52-55
   A város mint színpadi látványosság
55-56
   A napló mint forrás
56-57
   Mi a hétköznap, mi az ünnep?
57-62
   Budapest, ahogy a „kószáló” előtt feltárul
62-74
   A közpark és a városi szociabilitás
74-85
      Parkok, sétányok Budapesten
74-78
      A felügyelet kérdése
78-81
      Kisajátítás és megosztás
81-85
   A kávéház és a polgár kulturális habitusa
85-96
      Mi az oka a kávéház sűrű látogatásának?
86-91
      A kávéházba járás topográfiája
91-94
      Mi a kávéház népszerűségének titka?
94-96
   A munkásság politikai terei
96-106
      A „vérvörös csütörtök" koreográfiája
100-104
      A „vérvörös csütörtök" társadalomtörténeti mérlege
104-105
      A kollektív térhasználat és osztálystruktúra
105-106
   Jegyzetek
106-109
3. A magánélet menedéke - polgári otthon Budapesten a 19-20. században
111-168
   A pesti bérház és lakói
112-126
      Kívül palota - belül polgári lakás
113-115
      Egy lipótvárosi bérpalota lakói
115-121
      Lakáshasználat - életmód
121-122
      A társadalmi érintkezés szabályai
122-123
      Bérlők mozgásban - a lakásmobilitás jelensége
123-126
   A polgári otthon és enteriőr Budapesten, 19. század
126-152
      A leltár mint az otthonkultúra vizsgálatának forrása
127-131
      A lakások és lakóik
131-137
      Helyiségek, enteriőrök
137-147
      Berendezés és lakásszerkezet: egy értékrend nyomában
147-148
      A polgári otthon és a nőiesség: a társas élet és a szalon
148-151
      Az otthon mint az identitás kulturális kódja
151-152
   A polgári középosztály lakásviszonyai a két háború között
153-164
      A középosztály anyagi megrendülése
153-154
      Lakástípusok — lakásméretek
154-156
      A „lakásosztályok" társadalmi meghatározói
156-157
      A lakások komfortossága
157-159
      A „Polgári népesség” a térben
159-160
      Középosztályi albérlő- és cselédtartás
160-161
      A lakhatás költségei
162-163
      Enteriőr a középosztályi kislakásban
163-164
   Jegyzetek
164-168
4. Közösségi magántér - a budapesti munkáslakás a 19-20. században
169-214
   Lakásviszonyok: túlzsúfoltság, albérlet és ágybérlet a dualizmusban
171-186
      Enteriőr és otthonkultúra
180-186
   Munkáslakás a Horthy-korban
186-210
      A nyomortelepek páriái
186-192
      A munkáslakás kívül-belül
192-202
      Zsúfolt lakás és a munkáscsalád
202-210
   Jegyzetek
210-214
Epilógus
215-216
   Jegyzetek
216
Hátsó borító