A modern férfi születése

Ha egy szociológus a modern társadalmat szeretné kutatni, többnyire a politika, a gazdaság vagy a kultúra világa jut eszébe; máskor a nemzetközi rendszert vagy a gyarmatosítást tanulmányozza, esetleg a társadalmi mobilitással, rétegződéssel, illetve a hozzájuk hasonló alaptémákkal kapcsolatos vizsgálódásokba kezd. A jelen könyvvel nekem is az a célom, hogy valami fontosat fogalmazzak meg a modern társadalomról; csak éppen némileg járatlanabb úton próbálok elindulni. Olyan jelenséget állítok érdeklődésem középpontjába, amelyet a 20. század végéig a magától értetődő dolgokkal kapcsolatos érdektelenség övezett a társadalomtudományokban. Hiszen vajon melyik jelentősebb szociológus foglalkozott korábban a férfiak ösztönös és rutinszerű testi megnyilvánulásaival, testgyakorlataival, szabadidős és sportolási szokásaival? Ráadásul mindezt történeti módon megközelítve! Hát, nem túl sokan! (Persze akadnak azért néhányan, miként erre utalok is majd az alábbiakban.) Márpedig - véleményem szerint - a modern társadalom mélyebb megértése szempontjából figyelemre méltó tanulságokkal szolgálhat, ha többet tudunk a testünkbe kódolt, nemi szocializációnk során elsajátított, nem tudatos viselkedési késztetettségeinkről, hosszú idő alatt kikristályosodott beállítódásainkról. Ebben a könyvben azt vizsgálom, hogy a civilizáció folyamata során hogyan alakultak át a férfibeállítódások, és ennek során hogyan született meg a társadalom fő működtetője, a modern férfi. Munkám a testi jegyekben rögzült mindennapi viselkedésmódok hosszú távú átalakulására koncentráló beállítódás-szociológiai mű. Fő tézisem szerint a civilizáció folyamatának eredményeképpen a harcos, azonnali kielégülést nyújtó, individuális férfibeállítódásokra a 19. század során előbb versengő késztetettségeken alapuló, késleltetett kielégülést biztosító viselkedésformák rakódnak, majd ezek mellett a század végén megjelennek és elfogadottá válnak a kooperatív jellegű, közösségi szolidaritáson alapuló férfiasság beállítódási mintázatai is. Azaz: a legitim férfiasság megnyilvánulási formái nem egyetemes érvényűek és változatlanok, hanem történetileg és kulturálisan meghatározottak, tehát méltók a kutató figyelmére. Persze rengeteg véletlen is szükségeltetik ahhoz, hogy egy szociológus eljusson addig, hogy a fenti módon foglalja össze vizsgálódásai célját. Mindenekelőtt például az, hogy kapjon egy váratlan fölkérést, hogy atyai barátjával és szakmai tanítómesterével írjon egy tanulmányt a legjelentősebb francia szociológus által vezetett folyóiratba a magyar futball társadalomtörténetéről. Vagyis minden azzal kezdődött, hogy mintegy tíz éve Pierre Bourdieu adott Karády Viktornak és nekem három hetet, hogy az Actes de la recherche en sciences sociales című folyóirat futballal kapcsolatos tematikus számába írjunk valamit e sport magyar vonatkozásairól. Ezután következett az a szellemi élmény, amelynek döntő jelentősége volt e könyv megszületése szempontjából: két hét alatt, különösebben elmélyült forráskutatások nélkül, mégpedig egy kifejezetten örömteli közös munka révén voltunk képesek egy olyan tanulmányt megírni, mely nem csupán megjelent a francia folyóiratban,1 hanem a rendkívül kritikus szellemű Bourdieu elismerését is kiváltotta.