Virtualitás és fikció

A Virtuális Kutatóműhely 2010-ben alakult a Pécsi Tudományegyetemen azzal a céllal, hogy összefogja és támogassa azokat a tehetséges egyetemi hallgatókat, akik a serdülők, a virtuális világ, a fikciók és az identitásprojektek igen tágan értelmezhető témakörében végeznek önálló kutatásokat. A műhely tagjai az ország három különböző egyetemének hallgatói (illetve immár volt hallgatói), akik a világháló segítségével tartják egymással a kapcsolatot (...) A maroknyi csapat 2012. május 2.-án megtartotta első műhelykonferenciáját, amelynek a PTE BTK Neveléstudományi Intézete adott otthont. A konferenciához még néhány további hallgató is csatlakozott előadással, nem is beszélve a szép számú érdeklődőről. Az alkalom sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a tagok elhatározása, hogy a jövőben további konferenciákat szerveznek, és ez a tanulmánykötet, amelyben megosztják egymással és a nagyközönséggel kutatásaik első eredményeit. A tanulmányok témái igen szerteágazók. Sorrendjüket – egyéb releváns szempont híján – a szerzők nevének betűrendje határozza meg. Röviden pillantsunk bele az egyes írásokba. Bálint Ágnes a serdülők interneten közzétett regényei struktúraelemzésének titkaiba enged bepillantást. Az általa kidolgozott módszert, a monomítosz-analízist mutatja be, amely a Joseph Campbell-féle monomítosz-elméleten alapul. Arra keresi a választ, hogy a módszer alkalmas-e arra, hogy a mérje a regények serdülőkorú szerzőinek identitásfejlődését. Császár Andrea Mária egy egzotikus világba, a kortárs koreai animációs filmek birodalmába kalauzolja el az olvasót. A történetek elemzése során feltárulnak a Távol-Kelet serdülőinek problémái, az identitáskeresés és a felnövés (univerzálisnak mondható) nehézségei. A szerző rámutat, hogy ezek a filmek megannyi pozitív üzenetet közvetítenek a célközönség számára.Győr Katalin Zsófia a generációs elméletek kapcsán amellett érvel, hogy a jelenlegi serdülő generáció a digitális világban való „bennszülöttsége” révén számos előnyre tett szert az idősebb generációk képviselőivel, többek között a tanáraival szemben. A pedagógusoknak szembe kell nézniük az ebből fakadó kihívásokkal, és mindkét fél érdekeit tiszteletben tartó megoldásokat kell találniuk. Havancsák Alexandra a Harry Potter fanfiction világ nagy szakértője. Ebben a tanulmányában száz olyan fanfictiont vizsgál, amelyekben serdülőkorú szerzőik Piton professzor alakját emelték a fókuszba. Rámutat, hogy Piton személyiségének homályba vesző kontúrjai sokféle projekcióra adnak lehetőséget. Számba veszi azokat a szerepeket, amelyekben a szerzők újraírják a titokzatos figurát. „A serdülők – vonja le a következtetést Havancsák Alexandra – igényüknek megfelelően formálhatják az alakját identitásterveik alakítása során, és szabadon projektálhatják rá szükségleteiket, majd vihetik végig egy tervezett útvonalon, hogy a hozzá való viszonyukban tesztelhessék identitásprojektjük egyes tulajdonságait.” Ita Mariann az irodalomtanítás konstruktivista alapokon való megújításának híve. Immár gyakorló tanárként próbálta meg diákjait közelebb vinni az ókori klasszikus dráma, az Antigoné világához. A serdülők által oly kedvelt fanfiction lehetőségét kínálta fel egy-egy drámabeli helyzet továbbgondolására, alaposabb körüljárására. A tanulmányból megtudhatjuk, miről beszélgetett Antigoné a halott apjával, vagy meghallgathatjuk a thébai átlagemberek helyzetértékelését, illetve tanúi lehetünk Kreón és Antigoné túlvilági találkozásának. A szerző rámutat arra, hogy milyen gyakorlati előnyökkel jár az, ha a diákok alkotóként is részt vehetnek az irodalmi művek feldolgozásában. Simon Krisztián angol nyelvű tanulmánya hosszú évek kutatómunkáját foglalja össze. A szuperhősök, ezen belül is Superman világába kalauzolja el az olvasókat. Számba veszi a figura kialakulásának társadalmi, történelmi motívumait. Végigköveti a hősnek az amerikai társadalom huszadik századi történelmével párhuzamos metamorfózisait. A szerző arra is keresi a választ, hogy ez az amerikai ikon hogyan válthatott univerzálissá, és milyen üzeneteket közvetít a mindenkori olvasónak, nézőnek. Szilágyi Heléna az írói kreativitás lélektanát kutatja. Alanyai azonban nem a híres irodalmárok, hanem az amatőr írók népes tábora, akik többnyire az internetes portálokon és saját honlapjaikon teszik közzé műveiket. Az alkotási tevékenység belső motívumai érdeklik, továbbá azok a pozitív hatások, amelyek a kreativitás nem mellékes „mellékhatásai”. Rámutat, hogy „az írók műveik által és saját fantáziavilágukkal (…) önmagukat fejlesztik és gyógyítják.” Vizsgálatában többek között arra kíváncsi, hogy az alkotók mennyire vannak tudatában annak, hogy az alkotás révén egyben a pszichológiai immunrendszerük „karbantartását” is végzik.