A magyar államnyelv jogai a törvényhozó hatalom körében a honfoglalástól mostanáig

Nyelvében él a nemzet. Annyira igaz, hogy immár közmondássá lett. Ma is ezért folyik a harcz és küzdelem mindenütt: az államban, irodalomban, törvényhozó-, kormányzó és közművelődési egyesületek testületeiben egyiránt. Nyelvében fejeződik és fejlődik ki a nemzet ösztöne, akarata, tudása, eszejárása, egyénisége, szellemvilága, történelmi alakulása, egész jelleme. A nemzeti nyelv a nemzeti genius megtestesülése. Valamint a keresztség eltörülhetlen jelleget nyom az emberre és lelki közösségbe fűzi össze a keresztényeket: úgy munkál a nemzet tagjaiban a magyar nyelv is. — Megismertet, megkülönböztet, összefűz és egyesít bennünket érzésben, gondolkozásban és cselekményekben. A nemzet megszűnt, ha nyelve megszűnt. Egyénisége átváltozott, más nemzetté lett, — olyanná, a melynek fölvette nyelvét. A magyar nemzet mindig úgy fogta fel a. nemzeti nyelvet, mint az állami függetlenség palládiumát. Úgy tekintette mindkettőt, mint az állam életét. Épen azért nem hiába áldozott esetről-esetre vért, vagyont s annyi nemes erőfeszítést a hazai nyelv és állami függetlenség oltárára. E két magas czól méltó volt a múltban és méltó lesz jövendőben is mindig hasonló nagy és nemes áldozatokra. Hazánk történetének századai napnál fényesebben bizonyítják, hogy Magyarország nemzeti nyelv és állami függetlenség iránti harezolt klasszikus földje, E két tárgyban szilárd kitartás, ernyedetlen állhatatosság jellemezte mindig lelkes buzgalmunkat. Majdnem kivétel nélkül lehet állítani azt, hogy e két feladat teljesítésénél hazafiasságunk ősi erélye a nehezebb időkben ritka egyetértéssel fogott össze ós legalább az elvet, az igazságot mindig győzelemre segítette. De nem is lennénk érdemesek az állam nevére, ha e téren lelkesedésünk lelohadna, kimerültség venne rajtunk erőt és nem használnánk fel hazánk határain belül minden törvényes és alkalmas eszközt az államnyelv védelmére és terjesztésére. Ezt a történelmi igazságot fejezte ki Apponyi Albert gróf is 1903 deczember hóban a pozsonyi magyar közművelődési egyesület közgyűlésén mondván : hogy Magyarországon törvényhozásnak és kormányzatnak nincs fontosabb feladata, mint egyfelől ennek az államnak függetlenségét, másfelől magyar nemzeti jellegét, egységét biztosítani és hogy minden politika téves, magyartalan, a mely nem azon fölfogásból indul ki, vagy. a mely ezt a gondolatot az összes konsequentiáldg keresztül nem viszi. Minden jogos szemrehányás, mely a magyar állam szerveinek működését erkölcsi tisztaságuk, törvényszerű pártatlanságuk s a népjólét iránti gondosságuk tekintetében érheti: növeli ellenségeink erejét és minden meghátrálás nemzeti jogainknak, nemzeti önérzetünk követelményeinek érvényesítése terén felbátorítja vakmerőségüket. S mégis csodálatra méltó, hogy ámbár egyre hangoztatják, hogy nyelvében él a nemzet: mind a mellett, úgy közönséges történetünk, mint különösen hazai jogtörténeti munkáink is alig foglalkoznak e fontos tárgygyal; alig szentelnek néhány emléksort nyelvünk koronkénti gyakorlati alkalmazásának.