Viszontagságok a tengeren

Szerző: Hoffmann, Franz
További szerző: Altay Margit
Cím: Viszontagságok a tengeren
Alcím: az ifjúság számára
Megjelenési adatok: Eisler G. : Kellner Albert Nyomda, Budapest, 1920.
Megjegyzés: A kötet karakterfelismert szövegét a pécsi KEREK VILÁG ALAPÍTVÁNY munkatársa, Sz. Tamás önkéntes felajánlásban javította!

Corvina logo
borítókép Tizenhat éves voltam s nővérem, Emília egy évvel fiatalabb, mikor atyám meghalt s a Hudson partján szép kis jószágot hagyott ránk, amelynek jövedelméből gond nélkül megélhettünk. Gyámunkul a kerület lelkészét, Hardinge urat jelölte ki s azt az óhajtását nyilvánította, hogy én, ha a kellő kort elértem, a jogot tanuljam, hogy aztán Isten segítségével állami hivatalba léphessek. Addig Hardinge ur fiával, Ruperttel és leányával, Luciával - mert az ő neje is, mint a mi anyánk, már tiz évvel előbb meghalt — költözzék házunkba, neveljen bennünket s őrködjék felettünk. Ez utóbbi rendelkezés, rám nézve nagyon kellemes volt, mert Hardinge urat ugy tiszteltem és szerettem, mint atyámat s velünk egykorú gyermekei kezdettől fogva, legkedvesebb játszótársaink voltak. De a jog tanulásához nem volt sok kedvem, mert bár nem mondhattak hanyagnak és lustának, nem volt kitartásom a szellemi foglalkozáshoz és sokkal kényelmesebbnek tartottam a mezei jószágon való életet és gazdálkodást, mint a városban szellemi megerőltető munkát. Mégis engedtem volna tisztelt gyámom rábeszélésének, ha Rupert hajlamaimnak más irányt nem ad. Rupertet atyja a lelkészi pályára szánta, hogy az majd idővel az ő utóda lehessen. De Rupert talán még nagyobb ellenszenvvel viselkedett a lelkészi, mint én a jogi pálya iránt s a szellemi foglalkozást még kevésbbé szerette, mint én. Nem csoda hát, hogy más életpályára gondolt s engem terveibe be is avatott. Rupert atyja nem volt gazdag s igy tőle nem várhatott támogatást, nekem pedig mindig volt pénzem annyi, amennyi kellett, s ez lehetett a legfőbb ok, amely Rupertet arra birta, hogy terveibe beavasson, mert Rupert elég okos volt, hogy belássa, miszerint pénz nélkül semmihez sem lehet fogni. Egy napon, körülbelül egy évre atyám halála után, egy nagy tengeri hajó vázlata előtt álltam, amelynek részeit jól ismertem. Atyám, ki a korábbi években hajós volt, ismertette velem ezt a tudományt. Elmerülve néztem a hajóvázat, mikor Rupert hozzám jött s némi habozás után igy szólt: — Hej, az ilyen hajón pompás csak az élet. Helyedben, Bob inkább a tengerre mennék, mint a városba, hol a kutyabörös könyvekkel kell bajlódni. A világért nem adnám, ha hajós lehetnék! Csak a helyedben volnék!
Kategóriák: Szépirodalom
Tárgyszavak:
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék