Az értelmezett Alkotmány

„Az Értelmezett Alkotmány” első kötetének anyagát 1994. december 31-ével zártuk le azzal a nem titkolt céllal, hogy elindítunk egy kiadványsorozatot, amely meghatározott - négy-öt éves - időszakonként feldolgozza az Alkotmány egyes szakaszaihoz fűzött alkotmánybírósági értelmezések legfontosabb megállapításait, ily módon közreadva az értelmezett és alkalmazott Alkotmány „esszenciáját”. (Segítséget is nyújtva ezáltal a valamennyi határozatot magában foglaló éves gyűjtemények [„Az Alkotmánybíróság határozatai”] használatához is.) Az első kötet az Alkotmánybíróság első öt évének gyakorlatát, legfontosabb döntéseinek (szó szerinti) lényegét tükrözte. A nem kis számú pozitív szakmai visszajelzésekre hivatkozva, most már magunk is megfogalmazhatjuk: a kötet elérte célját. Eredeti elképzelésünktől ezért nem volt indokunk eltérni. Az első kötetben alkalmazott szerkesztési szempontokat követve dolgoztuk fel az Alkotmánybíróság 1995. január 1-je és 1999. december 31-e között született határozatait. A határozatokból az érintett alkotmányi rendelkezést értelmező legfontosabb megállapításokat, szó szerinti szövegrészeket adjuk közre. Az Alkotmány adott §-ához kapcsolódó határozatrészek idézése előtt, vagy közben, az összefüggésekre, a kapcsolódó értelmezésekre tekintettel, az idézeteket magyarázatokkal (jegyzetekkel) egészítettük ki. „Az értelmezett Alkotmány” második kötete természetesen nincs mereven elválasztva az első kötettől. A második kötet az elsőre épül, mint ahogy az Alkotmánybíróság adott alkotmányi faihoz fűzött értelmezései is egymásra épülnek, s bontják ki az adott norma tartalmát. Az újabb kötet tehát az Alkotmánybíróság „precedens bíráskodásának”, tízéves gyakorlatának a bemutatása. Az első kötetből - az első öt év gyakorlatából - ezért átvettük az ún. alaphatározatokat, amelyekre, mint „precedens döntésekre” az Alkotmánybíróság határozataiban hivatkozik. Ezután következnek az elmúlt öt év legfontosabb határozataiból vett idézetek. Ezek közül is indokolt már a bevezetőben utalni a jogállam-értelmezések (pl. törvényhozási eljárás, a jogalkotás rendje, a közhatalmi szervek demokratikus legitimációja) és az Alkotmánybíróság saját hatásköri értelmezéseinek (pl. alkotmánysértő mulasztás megállapítása, alkotmányos követelmények meghatározása) gazdagodására. A remélt olvasói, használói kört - akiknek tisztelettel ajánljuk ezt a második kötetet is - ugyanúgy határozhatjuk meg, mint az első kötet útjára bocsátásánál: gondolunk - nem kis optimizmussal - az új Alkotmány előkészítésében részt vevőkre, a jogalkotás szakembereire és a jogalkalmazókra, elsősorban: a bírákra, ügyészekre, az önkormányzatoknál dolgozó jogászokra, ügyvédekre, valamint az egyetemi oktatókra és az egyetemi hallgatókra.