Megfestett mennyország

Utazás a múltba, gyalogszerrel Aki végigsétál a pécsi belváros hangulatos utcáin, elérve a Szent István téren a székesegyházhoz, talán csak sejti, milyen értékek felett lépked. Ez a terület méltán nyerte el 2000-ben a Világörökség címet, mint "A pécsi ókeresztény temető". Erről az egyedülálló régészetitörténeti leletegyüttesről kíván bővebb tájékoztatást nyújtani, bepillantást engedve az ókeresztény kor kutatásába ez a könyv. Sopianae a római korban kiemelt gazdasági - stratégiai fontosságú város volt. Egy 3. század végén összeállított térkép (Itinerarium Antonini) szerint itt haladt el az a fontos útvonal, amely a mai Trierből kiindulva Pannoniában Carnuntumot (Bad Deutsch-Altenburg) kötötte össze Mursa (Eszék) városával, onnan pedig a pannoniai provinciák legjelentősebb nagyvárosa, Sirmium (Szávaszentdemeter) irányába haladt tovább. Sopianaeból indult egy másik út is Brigetio (Szőny), illetve egy harmadik Aquincum felé.1 Pécs mai városközpontjának délkeleti részén, a mai Zrínyi utca - Teréz utca vonalától délre, az Irgalmasok útjától (Bem u.) keletre találhatók a föld alatt a római kori Sopianae városának maradványai, még a Nagy Lajos király útja és a vasútállomás között elterülő lakótelep alatt is kerültek elő római objektumok, amelyek valószínűleg a mai Sopianae határain kívül estek. Az utóbbi évek régészeti kutatásai azt igazolták, hogy a Kr. u. 1. században már létezett itt egy település, amelyhez római útállomás is tartozhatott. Kárpáti Gábor a mai Sopianae téren tárta fel két cölöpszerkezetes magtár, egy freskókkal díszített szoba és egy kőből készült pince maradványait, amelyek egészen korán, már az 1. század 70-es, 80-as éveiben felépültek. Az Irgalmasok kertjében és az ún. Lenau-ház alatt 1. század végére keltezhető településnyomok mutatnak arra, hogy itt ekkoriban egy laza szerkezetű, falusias település helyezkedett el.