Történeti és politikai pszichológia

Kialakult egy tudományág, amely szakmai és közérdeklődésre tarthat számot a társadalmilag és politikailag megváltozott Magyarországon, de itt még nagyrészt csak hírből ismerjük. A pszichológia egy (vagy mondjuk másfél) szakágának tekinthető a politikai pszichológia, amely az intézményesedés minden jelét felmutatja a tudomány nemzetközi világában: társasága, tanácskozásai, folyóiratai, könyv-, sőt könyvsorozat-kiadása, összefoglaló kézikönyvei, kurzusai és nyári egyetemei mind vannak, mégpedig szaporodó számban. Erre is kitér ERVIN STAUB professzornak, a nemzetközi társaság magyarországi származású alelnökének ajánlása, amelyet a jelen kötet elé írt, és amit az alábbiakban itt közlünk. Az intézményesedés megnyilatkozási forma, egzisztenciális támasz, a folytonosság biztosítéka, aminek alapját, tartalmát és perspektíváját az a szellemi fejlemény adja, hogy szükség és lehetőség van a társadalom politikai szférájának szakszerű és rendszeres pszichológiai tanulmányozására. Ez több okból is szükségesnek bizonyult. Egyrészt a hivatásszerűen gyakorolt és magas fokon szervezett politika - mint megannyi más munkaterület - hatékonyabb és tudatosabb működéséhez méltán igényli a pszichológiai elemzési szempontokat, elvi általánosságú és gyakorlati jellegű tanácsokat. Ennek a nézőpontnak a fontosságát csak kiemeli, hogy milyen - nyilvánvaló - jelentősége van a politikai folyamatokban a személyes érintkezésnek s magának a politikai közszereplőnek. A politikus személyisége egy hatalmi erőtérben jelenik meg, de személyes mondandójával, gondolkodás- és magatartásmódjával, értéktörekvéseivel tovább formálja azt. Másrészt a demokratikus berendezkedésű társadalmakban - mondhatni definíciószerűen - a meghatározó a népakarat. Ennek természetével nem egy tudomány foglalkozik és foglalkozhat joggal, ezek között helye van a pszichológiának is, amely a maga alapvetően empirikus módján próbálja megragadni ezt a sokak megfontolásaiból, érzéseiből és döntéseiből szövődő társadalmi irányvételt. A sokak tudatában megjelenő közös tartalmak és a sokakat megosztó nézetkülönbségek mibenléte módszeres elemzéssel tárható fel, leírásuk ambícióját csak felerősíti az a gyakorlati érdek és szándék, hogy a vetélkedő politikai törekvések közötti perdöntő választások szempontjait, motívumait, aktivitási szintjét előre lehessen látni, nóta bene ezen előrelátás alapján így vagy úgy még befolyásolni lehessen. Harmadrészt a hatalom demokratikus keretein és gyakorlásán túl, történeti léptékben és társadalmi méretekben jelen volt és jelentkezik újra meg újra a jogintézményeket korlátozó vagy félresöprő más típusú politika: a tekintélyelvű berendezkedés hierarchiájától az érzelmi elfogultságokat és hullámveréseket meglovagoló szélsőséges mozgalmakig. A társadalmi konfliktusok elfojtásának és szításának ez a dinamikája, a maga nemegyszer kirívó cselekményeivel és patologikus szereplőivel, méltán tarthat igényt a pszichológus figyelmére, boncnoki éleslátására, terápiás javaslataira.