A pszichiátria vázlata

A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika oktatói e könyv megírásával változatlanul segítséget kívánnak nyújtani a pszichiátria modern irányzatainak, módszertanának, a legfontosabb diagnosztikai és terápiás kérdéseknek a megismerésében. Olyan szemléletet kívánnak adni, melyben érzékeltetik a biológiai - személyiségi - szociológiai összetevők egymáshoz kapcsolódását a kórképek patogenezisében, patomechanizmusában és terápiájában egyaránt. A pszichiátriai ismeretek olvasása, tanulása közben - úgy gondoljuk - mindenki számára egyértelművé válik, hogy ismeretanyaga nemcsak egy tárgy a többi között, hanem az egészségügy legkülönbözőbb területén dolgozó felsőfokú végzettségűek számára alapvető tudásanyagot és szemléletet jelent. Ha erre rá-éreznek az egyben azt is jelenti, hogy kedvet kapnak az egyes pszichiátriai problémák szélesebb és mélyebb megismerésére. Nagyon reméljük, hogy így viszonyulnak a könyvhöz. Ez volt a célunk! (...) A pszichiátria az emberi magatartás zavarainak és ezek gyógykezelésének tudománya. A pszichiátria szó magyar megfelelője (elmegyógyászat) félrevezető lehet. Elmebetegségeken (pszichózis) ugyanis csak a súlyosabb mentális zavarokat értjük, amelyekben károsodik a valósággal való adekvát kapcsolat. A pszichiátriai megbetegedések többsége azonban az emocionális élet, a személyiség stb. zavara, amely pszichiátriai, de nem „elme”-betegség. Amikor a pszichiátria kifejezésen a magatartás zavarait értjük, a magatartás szót tág értelemben használjuk. Nem csupán a külső megfigyelő által is észlelhető és leírható viselkedéseket értjük a „magatartás” kifejezésen, hanem azokat a belső folyamatokat is (gondolkodás, fantázia, érzelem, indíték, beállítódás stb.), amelyek a külső viselkedést mintegy előkészítik, vezérlik, módosítják. A magatartás nem valósulhat meg az agy legmagasabb szintű szervező tevékenységének hiányában. Ez felfogható úgy is, hogy a magatartás az emberi szervezet legbonyolultabb alkalmazkodási rendszere (a fizikai, kémiai, immunológiai stb. analógiájára), amely a társadalmi környezetbe való beilleszkedést teszi lehetővé. A magatartás kialakulását, egyéni jellegzetességeit számtalan tényező befolyásolja. Ezeket három nagy csoportba soroljuk: Genetikai hatások; Biológiai tényezők; A szociális környezet hatásai. Ez utóbbiak két csoportja:; Hosszmetszeti hatások (szocializáció).; Keresztmetszeti hatások (életesemények). A fentiekből következik, hogy magatartást jelentős részben objektív erők határozzák meg. Az ember lelki működésének egyedülálló sajátossága, hogy megnyilvánulásai a szubjektumban is tükröződnek. Gondolkodik, érzései vannak, cselekszik, ugyanakkor önmagát mint gondolkodó, érző és cselekvő lényt éli meg. Bár felismeri cselekedeteinek mozgatórugóit, önmagát szabad döntésekre képes, felelős személyként definiálja.