Őskor. Népi építészet

Schiller szerint gondolkodni annyi, mint a múlthoz viszonyítani, azaz a múlt ismerete előfeltétele minden intellektuális tettnek. Ahhoz, hogy a jelent és benne önmagunkat értelmezni tudjuk, mélyen kell magunkat beásni a múltba, eközben rájövünk, hogy az elmúlt korok építészete mindig ugyanarról szól: láthatóvá tenni a valóság láthatatlan erőit. Ennek meglátásához éles szemre van szükség, ami tanulás nélkül elképzelhetetlen. Tanulni kell tehát a múlt építészetét, amihez a könyveknél hűségesebb és megbízható társat nem találunk. Az Építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei. A kötetek felépítése első pillanatra a hagyományos, lineáris történelemtudatot tükrözi. (Ezt az időfelfogást az elmúlt évek posztmodern történelemfelfogása erősen megkérdőjelezte. A posztmodern történetírás szerint az idő nem egy irányban áramlik, hanem maga a káosz, a történelem pedig egymáshoz nem SOROZATHOZ feltétlenül kapcsolódó események halmaza.) A lineáris történeti tárgyalást ugyanakkor többször megszakítják kitérők és mélyásások, ezzel megtörik a linearitás agresszív logikája, és az olvasó egy individuális utazás részesévé válhat - legalábbis azok, akik vállalkoznak erre a szellemi kalandra. A szerzők többsége sajnos már nincs közöttünk, de Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, Szűcs Margit, Sodor Alajos, Zádor Mihály a könyveken keresztül mégis velünk élnek és hatással vannak ránk. Gondolataik semmit sem veszítettek elevenségükből, amin átsüt a téma iránti elkötelezettségük és szeretetük. Büszkék vagyunk rá, hogy a könyveket újra kiadhatjuk és a múlt megismerésének vállalkozását továbbvihetjük. Jelen kötettel indítjuk útjára a sorozatot, amelyben Istvánfi Gyula az építészet kezdeteivel, az ember ősi, ösztönös alkotókészségének eredményeivel ismertet meg.