Az államigazgatási eljárás

A hatósági tevékenységhez a szakirodalom különböző nézőpontból közelít. Ennek egyik következménye a definíciók és következtetések körében megmutatkozó sokszínűség és a hangsúlyok változása. A megközelítések különösen négy szempont köré csoportosíthatók. A közigazgatási (adott időszakban az államigazgatási) feladatok felparcellázása során óhatatlanul megjelent, illetve megjelenik a hatósági tevékenység. Ezt a szerzők szinte kivétel nélkül a közhatalom gyakorlásával kötik össze. Ebben az összefüggésben először a hatósági jogalkotásról és ennek szerepéről kell említést tenni. A törvényesség betartása és a jogbiztonság megköveteli az elemi kérdések egyértelmű tisztázását. Ezek közül kiemeljük a hatósági jogalkotás korlátainak a felismerését, a szóba jöhető jogforrások meghatározását, a hatósági jogalkalmazást végző szervek körének a pontos kijelölését és az eljárási rend szabályozását. Az előbb említett teendők elvégzése előfeltétele a hatósági jogalkalmazó tevékenység megindításának és folytatásának. Szervezeti oldalról nézve mindenek előtt az tisztázandó, hogy melyek azok a szervek, amelyek hatósági tevékenységet kifejthetnek. A hatósági jogalkotás alapproblémái a jogforrástan körébe tartoznak. A jogalkalmazó szervek vizsgálata pedig a hatóságokhoz vezet el. Magyary Zoltán a közhatalom gyakorlására hivatott egységeket - amelyeket Ereky Istvánnal együtt közintézménynek nevezett - három osztályba sorolta: a/ egységek, amelyek a közhatalom gyakorlásához szükséges nyers erőszakot testesítik meg; b/ egységek, amelyek az állam szellemi hatalmát gyakorolják; c/ az előbbieket kiegészítő hivatalok és intézmények. A hatóságokat és a hivatalokat a b/ pontban sorolta és az. előbbit a következőképpen definiálta. „Hatóságokon azokat a nem nagy számú szerveket értjük, amelyek hatáskörében van központosítva az a jog, hogy az állam akaratát konkrét ügyekben erga omnes, jogi érvénnyel és végrehajtható hatállyal kifejezhessék.”(1) Külön k emelte: a közhatalom gyakorlása az állam kiváltsága, arra monopóliuma van, tehát az „nem fakultatív feladat.” A fentiek nyomán találkozhatunk a korabeli szakirodalomban a tágabb és szőkébb definícióval. Tágabb értelemben a hatóságok közé sorolták mindazokat az állami szerveket, amelyek közhatalmat gyakoroltak, a szőkébb értelemben vett hatóságoknak pedig a hatósági tevékenységet folytató közigazgatási, mindenekelőtt államigazgatási szerveket tekintették.