![coverimage](/www/thumbnails/5000/5018_jpte-n-3-belyacz-ivan-amortizacio-es-potlas-pecs-1992_ocr/tn_300.jpg)
Az értekezés alapgondolata is lehetne ez a kétségeket ébresztő megállapítás, amely jó háromnegyed évszázad múltán sem sokat vesztett aktualitásából. A közgazdasági gondolkodás és a vállalkozói gyakorlat eme örökzöld jelensége egyre újabb szerzőket késztet számtalanszor definiált tételek és konklúziók újrafogalmazására, illetve arra, hogy a mindenkori, "új viszonyok" közepette vizsgáljuk meg az amortizáció funkcióit és jelentőségét. Nem kis rezignáltsággal azt is mondhatnánk,
hogy az amortizációval foglalkozó szerzők semmiben nem egyeznek meg egymással, ha csak abban nem, hogy a másik vagy a többi szerző valamiben téved a tárggyal összefüggésben. Egyvalamiben csaknem teljes egyetértés nyilvánult meg a legkorábbi időktől kezdve, nevezetesen abban, hogy a normál amortizáció olyan kalkulációs elem a vállalkozás számára, amelyet a profit meghatározása előtt kell számításba venni. Csaknem egy évszázada íródnak a legkülönfélébb célzattal szakmunkák az amortizáció tárgyában, ennek ellenére mindmáig tartja magát a kételkedés, hogy mily keveset is tudunk az igazi amortizációról, az "economic depreciation"-ról. A közgazdaságtan kézi- és tankönyvei az amortizációt a leggyakrabban a számvitel gondolatkörében tárgyalják, de sokszor nem kevés alappal feltételezik, hogy e kategóriának igazán nem is fontosak az elméleti vonatkozásai. Munkánk e közkeletű beállítással szembefordul, mert számos okunk van
megtudni és megérteni, valójában mit is tartalmaz az értékcsökkenési leírás, miből ered, mérhető-e egyáltalán, ha igen, hogyan, továbbá: milyen közgazdasági implikációi és konzekvenciái vannak. A hazai közgazdasági gondolkodásban évtizedek óta egy irreálisan leegyszerűsített s az árnyalatokat sok tekintetben nélkülöző amortizáció-kép él, amit
e munka segítségével korrigálni szeretnénk.