Növénytársítások a biokertben

Nővéreink a második világháború után igyekeztek a kolostorkertet természetes módon művelni, aminek a legfontosabb eleme a talaj termőképességének fenntartása volt. A természet jó tanítómester: a megfigyelt, megismert módszereket a mai napig alkalmazzuk. Komposztálással igyekszünk megőrizni a talaj-növényzet-talaj körforgást, talajtakarással és kíméletes műveléssel védjük a termőtalajt az eróziótól és a kiszáradástól. Megfigyeltük, hogy a szabad természetben bizonyos növényfajok társulásokat alkotnak, amelyekben az egyes fajok védik és a fejlődésben segítik egymást. Úgy gondoltuk, ez a mechanizmus a kultúrnövényeink között is működhet. Elhatároztuk tehát, hogy kipróbáljuk a növények különböző társítását, és az eredményeket feljegyezzük. "Vegyeskultúrának" neveztük el a módszert, amelyet néhány évvel korábban már Gertrud Franck biokertész is alkalmazott a Sváb Alb hegyei között fekvő kertjében. A vele és más biokertészekkel folytatott rendszeres tapasztalatcsere igen gyümölcsözőnek bizonyult, és eredményeinket már az 1960-as években közreadtuk „Útmutató biokertészeknek” című munkánkban. Immár 60 évre tekint vissza kolostorkertünkben a vegyeskultúra jellegű művelés. Könyvünkben jó szívvel adjuk közre mindazt, amit a számos kísérlet eredményeként bevált módszernek tekinthetünk. Az útmutatásunk alapján végzett munkához sok sikert, gazdag termést és sok örömet kívánunk, amivel a kert - igaz, sok fáradság árán - megajándékozhatja művelőit.