Gyors és lassú gondolkodás

Daniel Kahneman 1934-ben született Tel-Avivban. Párizsban nevelkedett, ahová szülei Litvániából menekültek. A család Franciaországban vészelte át a náci megszállást, majd 1944-ben Palesztinába költözött. 1954-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetemen matematikából és pszichológiából szerzett diplomát. 1958-ban a kaliforniai Berkeley Egyetemen kezdte meg doktori tanulmányait, ahol disszertációját három évvel később védte meg. 1961-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdett el tanítani. 1969-ben meghívta Amos Tverskyt egy előadásra, akit akkoriban a döntéskutatás felemelkedő csillagának tartottak. Ekkor kezdődött közös kutatómunkájuk és életre szóló barátságuk. Számos nagy hatású cikket publikáltak az ítéletalkotás és döntéshozatal általános kérdéseiről. Közös kutatásaik tetőpontját a kilátáselmélet publikálása jelentette 1979-ben. Kahneman ebben az időben ismerkedett meg Richard Thaler közgazdásszal, második legfontosabb szakmai kapcsolatával és barátjával, akitől - saját bevallása szerint - a közgazdaságtant elleste. Munkájuk során megtalálták a hangot a pszichológia és a közgazdaságtan különös párbeszédéhez, és eredményeikkel utat nyitottak a viselkedési közgazdaságtan felé. (...) Szerintem minden szerző elképzeli, hol és hogyan hasznosítják olvasói a művéből szerzett ismereteket. Az én esetemben ennek színhelye a munkahelyi teakonyha: itt találkoznak a vélemények, és innen kelnek szárnyra a pletykák. Remélem, sikerül bővítenem a szókincsünket, amelyet a kollégáink döntéseivel kapcsolatban vagy a cég új üzleti terveinek és befektetési elképzeléseinek megvitatása során használunk. Miért is érdekel bennünket a pletyka? Mert sokkal egyszerűbb, mi több, sokkal élvezetesebb mások hibáit azonosítani és nevesíteni, mint a magunkéival szembesülni. Még akkor sem könnyű megkérdőjelezni magunkban, miben hiszünk és mit akarunk, amikor jól mennek a dolgok, de különösen nehéz akkor, ha már nem halogathatjuk tovább — bár ismerőseink véleménye segíthet ebben. Legtöbbünk szinte automatikusan előrevetíti, hogyan fogják barátaink és kollégáink megítélni döntéseinket. Az ily módon anticipált ítéletek minőségének és tartalmának tehát fontos szerepe van. Az értelmes pletyka komoly önkritikára indíthat: a munkahelyen és otthon is. Sokkal hatékonyabban segítheti a megfelelő döntéshozatalt, mint az újévi fogadalmak. Ahhoz, hogy jó diagnoszta legyen, egy orvosnak rengeteg betegség nevét kell megismernie, amelyek összekapcsolódnak a tünetekkel, a lehetséges előzményekkel és okokkal, valamint a lehetséges lefolyással, következményekkel és beavatkozásokkal. Ez megkönnyíti a betegségek kezelését vagy enyhítését. Az orvoslás ennek a nyelvezetnek az elsajátítását is feltételezi. A döntések és választások mélyebb megértéséhez gazdagabb szókincsre van szükségünk, mint amely a hétköznapi nyelvhasználatban rendelkezésünkre áll. A megalapozott pletykától azt remélhetjük, hogy feltárja az emberi hibák tipikus mintáit. A szisztematikus hibáit, illetve tévedésekkel (systernatic errors) torzításodnak, (biases) nevezzük, amelyek bizonyos körülmények esetén szinte biztosan bekövetkeznek. Például, amikor egy jóképű és magabiztos előadó közeledik a pulpitushoz, a közönség valószínűleg előnyösebben fogja megítélni gondolatait, mint amennyire rászolgál. Ezt a torzítást haló-effektusnak vagy dicsfényhatásnak (halo effect) nevezzük, amely segít, hogy előre lássuk, felismerjük és megértsük az ilyen típusú jelenségeket.