Egészségpszichológia a gyakorlatban

Az egészségpszichológia - a nemzetközi hírű magyar Franz Alexander, Selye János, Bálint Mihály által fémjelzett gazdag hagyományokra épülő hazai gyakorlatnak megfelelően - a primer, szekunder, tercier prevenció, az egészség- és betegségmagatartás, a krónikus betegséggel való megküzdés, az altruizmus, a kiégés és a gyógyító közösségek szerepével foglalkozik (Ozsváth, 1977; Kulcsár, 1998; Kopp, 2001; Csabai és Molnár, 1994). Az egészségpszichológia gyakorlati területeken megmutatkozó szerepét, attitűdjét és ismeretrendszerét átfogó elméleti modellek tárgyalják; részletes bemutatásuk helyett a rendelkezésre álló magyar forrásokra utalunk (Kulcsár, 1998; Kopp, 2001). A hetvenes évek végén, elsősorban az Egyesült Államokból induló és napjainkra Európában is gyökeret vert egészségpszichológiai, szomato-pszichés betegségfolyamatokról beszél. Éber tudatú, valamint részben narkózisban lévő beteg esetében is minden testi megnyilvánulás, tünet, anatómiai vagy funkcionális változás pszichológiai mechanizmusok közegében történik (vélemények, érzések, várakozás, fantáziák, a betegségről szerzett tudás, élet-tapasztalat). A lélektani hatások súlyát a beteg állapota, betegségének természete, a beteg személyisége befolyásolja. Az egészségpszichológia ugyan hangsúlyozza a huszadik század elején egyes szomatikus betegségekre kialakított pszichogenetikus szemléletet, de gondolkodásában inkább a szomatopszichés folyamatokra, tevékenységében a testi és lelki egészség védelmére és a visszaállításában végzett aktív partneri feladatokra összpontosít. Az egészségpszichológia a pszichológia egyik alkalmazott területe, mely az ember viselkedését és érzelmi reakciómódjait az egészség és a betegség oldaláról vizsgálja. Fő területei: (a) egészségkárosító viselkedés, magatartásbeli betegségeket okozó magatartásbeli rizikófaktorok elhárítására vonatkozó hatékony intervenció, (b) az egészségmegőrzés és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, az úgynevezett „viselkedési immunogének” feltárása, célcsoportokban megvalósított attitűdformálás és életminőség-fejlesztés, (c) egészséggel-betegséggel kapcsolatos nézetek vizsgálata, (d) információ-átadás és -szerzés stratégiáinak elemzése és hatékonyságfokozás az orvos-beteg kommunikációban, kiélezett helyzetre vonatkozó döntéshozatali stratégiák, (e) a gyógyítás környezetének hatása az egészségügyi dolgozókra, a beteg állapotára, és a gyógyulásra, (f) egészségkárosító munkahelyi pszichológiai hatásokkal kapcsolatos intervenció, (g) krónikus, rokkant, haldokló beteggel való bánásmód, problémamegoldó stratégiák fejlesztése. Az egészségpszichológia közelítésmódjában a saját sorsát aktívan alakítani képes és a szociális környezetét megérteni szándékozó ember egészséges életmódra való törekvésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik; közelítésmódjában a személyiség és a személyiségfejlődés igen lényeges elem. Empirikus vizsgálatokat végez, és a közvetlen betegellátás, valamint a megelőzés területén tevékenykedik. Ismeretrendszere tekintetében kalauz vagy útmutató az egészségügyben dolgozó segítők és szakdolgozók (orvosok, pszichológusok, nővérek) számára.