Székesfehérvár szabad királyi város iskolaügye

A városok kulturális tevékenysége elsősorban az oktatásügy szervezését jelentette. Ezt a legtöbb város már korszakunk előtt — a XVII. században — is megtette; statútumokban szabályozta az iskolamesterrel szembeni követelményeket, az iskolafenntartás, az iskolalátogatás kérdéseit. Az iskolákhoz kapcsolódott a zenei élet, hiszen az iskolamester egyúttal kántor is volt, aki nemcsak a templomban, hanem más énekesekkel együtt, azon kívül is énekelt. Egyházi célból jöttek létre a városi zenekarok, amelyek nagyobb méretekben a XIX. század elejétől működtek. Egyre nagyobb szerepet kaptak a mutatványosok, komédiások, majd a színjátszás. Egyházi és kulturális szerepet játszottak a különböző egyletek és szövetségek. Mindezek szervezése a városi önkormányzat munkája volt, amely a kultúrát inkább rendészeti, mint művelődési ügynek tekintette. Eddigi ismereteink szerint a fehérvári iskolaügy a jezsuitákkal kezdődött, akik 1688-ban azonnal két osztályos iskolát nyitottak. Két évvel később azonban már évi 30 Ft és 10 mérő búza fizetéssel a város is alkalmazott, egy trencséni és egy túróéi deák személyében, két tanítót. 1694-ben az iskolaház bérletéért a város 9 Ft-ot fizetett. Ekkor egy sárvári és egy kecskeméti deák volt a tanító. 1703-ban az iskolamester (Strébay Ignác Sámuel) 75 Ft-ot és mérő búzát kapott. 1712-ben az állás üres volt. A tanács a zenéhez is értő iskolamestert keresett, akit a szülők alkalmaznak és tartanak el. 1716-ban Malik Ferenc magyar preceptor, aki a kórusban is énekelt, évi 12 Ft fizetést kapott. Ugyanebben az évben Osvald János György iskolamester és orgonista 90 Ft-ot kapott, de ebből egy segédtanítót is tartott. A tanács felhívta a tanító figyelmét, hogy „a tanítást meg kell javítania és több gyermeket kell felvennie”. Az iskolamester nemcsak muzsikált, hanem a halottakat is ő jelentette a városi kancellárián (pl. 1721-ben). 1725-ben a plébános 111 Ft iskolajavítási költséget jelentett be, mivel a korábbi határozat szerint az első javítást a város fizette. Az iskolamester munkát végzett a kencellárián és a templomban is, pl. harangozott. 1729-ben a magyar preceptor 8 Ft-ot kapott „az erősebb harangozásért”. Jantschke Domonkos iskolamester 1732-ben azzal a feltétellel kapott évi 100 Ft fizetést, hogy „abból egy jól számoló és szépen író paeceptort kell alkalmaznia”. Dankó István magyar iskolamester 1739-ben a 60 Ft, 10 mérő búza és 20 mérő kevert gabona fizetéséből egy magyar kántort és egy praeceptort is tartott. 1740-től az iskolamester a praeceptor fizetésének a felét adta, aki „ellátását maga biztosítsa”. A harangpénz teljesen az iskolamesteré lett. A német iskolamesternek az orgonálást külön megfizették.