Historizmus, századforduló

A historizmus kora, a polgári építészet kialakulása című munkám tankönyvnek készült, a kialakuló polgári társadalom építészetéről szól. Az építészettörténet évszázadait tárgyaló tankönyvsorozat az őskortól napjainkig próbálja áttekinteni az építészet fejlődését. Hajnóczi Gyula, a sorozat harminchárom évvel ezelőtt kiadott első darabjának szerzője írta egy tanulmányában, hogy az építészettörténet célja a régmúlt építészetének megismerése a kortárs, vagy inkább a jövő sikeres építészete érdekében. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a közvélemény szemében sokszor az építészettörténet példáit jelentő régi épületek ismerete csak műveltségi kérdés, vagy pedig néhány megszállott kincskereső vizsgálódása. Az építészethez nem elég csupán tehetség. Az építészettel foglalkozó szakemberek képzésében fontos helye van annak a történelmileg kialakult szemléletnek, amely segít az alkotás folyamatában. Ezt csak eltanulni, ellesni, szinte ösztönösen megérezni lehet, biztos recept nincs, hogy mikor, mit és hogyan tegyenek. Építészet sok ezer éve van, minden építész megküzdött a saját korában a természeti, társadalmi és emberi körülményeivel. Ha képesek vagyunk egy adott történelmi kor építészetre ható körülményeit felismerni, feldolgozni, megérteni, akkor a régmúlt épületei valóban értékelhető példát nyújtanak korunk építészeti problémáihoz. Az építészettörténet, az építészet múltjának feltárása csak néhány száz éve foglalkozik tárgyával, és e rövid idő alatt is jelentős fejlődésen ment keresztül. Legkorábban az antik idők, főleg a görög és római, ókori építészet megoldásait tanulmányozták, azért, hogy a régiek módján alakítsák, a megismert részletekkel díszítsék épületeiket. Amikor a középkor értékei is a figyelem középpontjába kerültek, már nemcsak a részleteket, hanem az egykori alkotók szellemiségét is keresték. Az újkori példák érthetőbbek voltak, hiszen gondolkodásmódjukban már sok azonosságra leltek. A folyamat az emberi szem térbeli tájékozódásához volt hasonló, ami időben közel volt, azt részleteiben is ismerték, ami távolabb, az csak fő vonásaiban engedte feltárni magát.