Magyar nevelés : Az 1943-as szárszói "Magyar Élet" táborozáson tartott előadás

Már mindjárt az maga kérdéses, mit értsünk a nevelés magyar voltán. Ügy kell-e nevelnünk, ahogy a magyar ember általában véve eddig is nevelni szokta a gyermekeit, vagy' pedig van egy bizonyos fajta törvény-szerűsége a nevelésnek, mely' eltér a másfajta nevelési törvényszerűségektől, és ez a magyar nevelés? Ez utóbbi esetben az a feladat vár reánk, hogy ezeket a törvényszerűségeket megfigyeljük, megállapítsuk, összegyüjtsük, kodifikáljuk, és úgyszólván mai kelettel kezdjünk egy újfajta nevelési módszert. Második esetben egy régóta, talán évezredek hosszú során át élő és ható családi nevelési formát installálunk be jogaiba, miközben annak érvényt próbálunk szerezni a köznevelés terén is. Azt hiszem, gyakorlati szempontból az lesz legokosabb eljárás részünkről, ha egyik felfogáshoz sem ragaszkodunk mereven, hanem ahogy a szükség kívánja, érvényesítjük egyiket is, másikat is. Még így is elhangozhatik egy igen lehűtő, vagy legalább is túlbuzgalmunkat csillapítani akaró kérdés: van-e ilyesmire egyáltalában szükség? Hát nem az a magyar nevelés, ami Magyarországon éppen folyik, s folyt már megelőzőleg szépen, több mint ezer éve? De hesegessük el magunktól ennek a kérdésnek a kísértő szelídségét. Miért, miért nem, a neveléstudomány nagy magyar művelőit mostanában s a mai időket megelőző időben egyformán nem izgatta az a probléma, mit jelent mnr)ijarul ez a szó: nevetni. Jól emlékszem azokra a meghatározásokra, amelyek tanárjelöltkoromban engem iparkodtak eligazítani ennek a fogas kérdésnek...