Károlyi Gáspár a gönci prédikátor

Nagyságos uram, az Salamon királ azt mondja az ő könyvében: az hálaadatlan embernek házátul el nem távozik az gonosz. Az deákok is azt mondják egy szentenciában, hogy föld nem teremt gonoszbat hálaadatlan embernél. Mely mondások bizon igazak. Mert noha vadnak sok undokságos vétkek, melyekért az ember sok veszedelemben forog, mindazáltal azok között nem kicsin vétek az hálaadatlanság, mely Isten előtt is utálatos, de embereknél is nem sze-relmetes. Erről nagyságodnak egy régi szép históriát mondok. Vala az Filöp királnak, az Alexander atyjának egy vitézlő és szerelmes szolgája. Ezt mikor az ő ura az tengerre küldte volna, eltörék hajója, és mikoron az tengeren veszekednék és közel volna az halálhoz, láta az tengerparton egy házat. Kiáltani kezde. Az ember, az kié az ház vala, hallá az kiáltást, oda megyen. Kivonszá az tengerből az Filöp királ szolgáját úgy mint holt elevent, megmeleggeti, ételt, italt ád néki, elbocsátja azután békével. Az ígéré magát az jótéteményért viszontag való jótéteményre. Hazamegyen az vitézlő az ő urához, megbeszéli, mint járt az tengeren, de az szegény ember jótéteményét nem beszéli meg, hanem elhallgatja, és annak felette megkéri az királytul az szegény ember házát, melybe őtet befogadta vala. Az király néki adja. Amaz kiviszi az szegény embert az házból. Nem szenvedő ezt el az ember, hanem Filöp királyhoz megyen és megbeszéli az királynak, menémő jót tött volna azzal, az ki az ő házát megkérte. Ezen felette igen megharagszik. Megadja az szegény embernek az házát, és annak felette tüzes vassal az hálá-datlan embernek ezt sütteté az homlokára: Ingratus hospes, azaz háládatlan vendég. Az te nagyságod hozzám való jótétemé-nyi nagyok, melyet sokan tudnak és csudáinak : mikor az pogány törökök Szakmárba szorítottak vala, ott is nagyságod engem kegyelmesen táplált. Azután is nagyságod szárnya alá fogott, és minden jóval meglátogatott. Ha én ennyi jótéteményről elfeledkezném, méltán mondhatnának hálaadat-lannak és hasonlatosnak az Filöp király szolgájához. De ezekről nem akarok elfeledkezni, hanem hálaadó akarok lenni, és kérem az Istent, hogy őfelsége nagyságodat minden javaival meglátogassa. írtam mostan az több szorgalmatosságim között két kis könyvecskét. Egyiket arrul, micsoda legyen országoknak és királyoknak jó szerencséjeknek, vagy gonosz szerencsé-jeknek oka, melyből az ember eszébe veheti az Magyarországnak is szerencsétlenségének okát. Másikat írtam arrul, micsoda jegyekből esmeri meg ember, hogy az Istennek ítéleti felette igen közel vagyon. Mind az kettőt azért írtam, hogy az népet inteném peni-tenciára, azaz életnek jobbítására. Mert mind ez mi országunknak romlása, mind penig az Istennek ítéletinek közel való volta int minket vigyázatra.