A rubin kereszt

- Nincs szándékomban udvarolni magának - mondta mosolyogva a férfi, miközben lesegítette Hannáról a kabátot. A pincér már ott állt az asztaluknál és várta a rendelést. - Mit szokott inni? Milyen koktélt parancsol? - kérdezte a férfi, mire Hanna azonnal, szinte túl gyorsan válaszolta, hogy egy Manhattant. Furcsa lett volna, ha azt mondja, hogy semmilyen koktélt nem szokott inni, sőt nős emberekkel sem szokott randevúzni ilyen helyeken, mint az Americana bárja. De eljött, mert kíváncsi volt, hogy mit akar tőle Mr. Gordon. Mit akarhat...? Nagyon meglepte, amikor ma délben bejött hozzá az irodába és halkan, nehogy a többiek hallhassák, azt mondta, hogy okvetlenül beszélni szeretne vele. - Miről van szó? - kérdezte Hanna ijedten, mert csakis valami hibát követhetett el, amit most a nagy Mr. Gordon számon kérhet tőle. Persze ez kissé szokatlan volt, hogy ő maga jön be, küldhetné a titkárnőjét is. - Itt most nem tudom elmondani, de ha lehetséges volna, hogy találkozzunk valahol. Például beülhetnénk az Americana koktélbárjába, mondjuk ma hatkor. Megfelel? Ráér? - Ráérek - válaszolta tétovázva. Hát most itt van és várja, hogy mi lesz. Mit akar tőle ez a Gordon. Eddig soha nem vette észre, hogy másképpen nézett volna rá, mint a többi tisztviselőnőre, akikkel egy nagy, közös teremben dolgozott. Előfordult, hogy a második emeleti kávézóban néha beleütközött. Ilyenkor sem beszéltek egymással soha. Gordon nem látszott playboy típusnak, aki sorra ki akarná próbálni a lányokat. Komoly tekintetű, kopaszodó, ötven körüli férfi volt, sötét öltönyöket és konzervatív nyakkendőket viselt. Azt, hogy nős, tudták róla, de még senki sem látta a feleségét. -Köszönöm, hogy eljött! Kedves magától, mert hiszen mondhatta volna, hogy foglalt, randevúja van. Ilyen csinos, mutatós lány, mint maga! - Ne bókoljon Mr. Gordon! Vagy mégis udvarolni akar? - Nem akarok kedves Hanna, az nem az én stílusom! Üzletember vagyok és egyszerűen egy ajánlatot teszek magának! Remélem elfogadja, mert ha nem, kénytelen lennék egy másik csinos, fiatal nőt kiválasztani. - Mr. Gordon! Mit képzel maga rólam? - Kérem, ne szólítson Mr. Gordonnak, egyszerűen csak Jacknek, ez sokkal bizalmasabban hangzik. Hanna felkelt az asztaltól. Érezte, hogy az arca kipirosodik, de megpróbált nyugodtan elköszönni. Elvégre ez az alak a vállalat főembere, ő pedig egy kis senki. Hogy mire fel akar neki ajánlatot tenni, azt nem értette. - Csodálom Mr. Gordon, hogy callgirlnek néz, hiszen évek óta láthatja, hogy a könyvelésen dolgozom! - Ne hagyjon itt Hanna! Hallgasson meg, hiszen fogalma sincs miről van szó! Semmi erkölcstelenség sincs az ajánlatomban és csak egyetlen éjszakáról volna szó. És az árat maga szabja meg! Milyen egyszerű lenne, ha pofon vághatná Gordont. De ezt nem teheti, sajnos nem. - Hanna! Félreért! Én imádom a feleségemet, és azt terveztem, hogy holnap a Kensburry tiszteletére rendezett nagy fogadáson maga flörtöljön velem! Hanna elnevette magát, ez valóban meglepő ajánlat volt. - Csak nem képzeli, hogy meghívtak a Kensburry partira?