Halálos háromszög

- Szerelem.? Beszéljünk másról, annyi más téma van, nem kell mindig hazudni...! - mondta Stella. Ádám letette a cigarettáját, éppen rá akart gyújtani. A keze mintha megakadt volna a levegőben, lehet, hogy a lány vállát akarta megsimogatni vagy közelebb húzni magához. De csak a szék karfája tette a kezét, mert a szomszédos asztaltól, mintha idenéztek volna. - Drágám! Tudod, hogy szeretlek és soha nem hazudok neked! Soha! Nem ígértem semmit és most sem ígérhetek. Egyelőre nem válhatok el Nicole-tól, megoldhatatlan. - Ezt pontosan tudom! Négy éve hallom ezt és már kezdem unni! Ha tényleg szeretnél, találnál valami megoldást. De így, kényelmesebb neked! A házasságod tökéletes! Boldogak vagytok! Nicole élvezi, hogy most grófné, te meg élvezed az ő pénzét. - Ezt úgy mondod, mintha egy közönséges gigoló lennék, akit a gazdag felesége tart el! - Soha nem használtam ezt a kifejezést! De legyünk őszinték, mielőtt Nicole-t elvetted, nagyon szegény voltál. Papírból etted a parizert vacsorára a nyomorult kis lakásodban, ahol még lift se volt, gyalog kellett felmászni az ötödik emeletre. - Tévedsz, volt lift! - Csodálom, ilyen rozoga, lebontásra ítélt, régi házban! Most a Park Avenue-i Penthouse-ban laksz és állandó asztalod van a „Four Seasons”-ben. Mercedest vezetsz, azelőtt subway-n jártál be a vacak állásodba! Hát ez kis különbség! - Nagyon bánt, hogy így beszélsz Stella! A hangod gúnyos és szinte ellenséges! Mindezt tudtad rólam, mikor megismerkedtünk. De egyet úgy látszik nem tudtál, hogy Nicole tetszett nekem, határozottan megkedveltem. - Tetszett neked.? A vagyona tetszett, nem ő! Legalább tíz évvel idősebb nálad és csúnya, hervadt, hiába varratta fel az arcát! Semmi sem valódi rajta, csak a gyöngysora, a fogsora az hamis! A hajával is baj lehet, mert parókát visel! - Honnan veszed ezeket a rosszindulatú hazugságokat? Soha nem láttad Nicole-t, ő még ma is szépasszonynak számít! És csak öt évvel vagyok fiatalabb nála, ami nem korkülönbség. A fogai pedig, ugyanolyan valódiak, mint az ékszerei. Parókát csak akkor tett a fejére, mikor egy jelmezbálon, mint Maria Antoinette jelent meg. - Hát mi más jelmezt viselhetett volna? Csakis egy királynő lehet és te Ádám, a királynő férje vagy, semmi több! - Ha bántani akarsz, hát az sikerül! Jobb lesz, ha fizetek és ezt a mai találkozást befejezzük! - A viszonyunkat is fejezzük be Ádám! Elég volt ez a négy év, amit bedobtam az életemből erre az úgynevezett nagy szerelemre. Harminchárom éves vagyok, férjhez kellene mennem, gyereket is akarok, normális, rendes életre vágyom. - Mi történt veled, hogy most egyszerre ilyeneket mondasz? Van valakid, titokban megismerkedtél valakivel? - Nekem nem kell titokban ismerkedni, a szerkesztőségben akad elég férfi. Hívnak löncsölni és randevúkra, de eddig nem mentem. - Eddig? Szóval ezután fogsz menni, ez a szándékod? Meg fogsz csalni és ezt ilyen könnyedén be is jelented! - A lakásom kulcsa nálad van, tehát senkit sem hívhatok meg magamhoz! Arra pedig, hogy motelekbe menjek bárkivel, képtelen lennék... - Ezt úgy mondod, mintha férfiaknak nem lenne saját lakása! - A legtöbben nősek, akik a szerkesztőségben vannak. - Na látod Stella, ezzel megcáfoltad saját magadat! Azok is nősek, tehát nem komoly szándékkal közelednek feléd, futó, kellemes kalandra vágynak! Szép vagy és szexi, persze hogy kikezdenek veled. Ingyen kalandhoz mindenkinek van kedve!