Holdfény Hawaiiban
Szerző: Kenneth, ClaireCím: Holdfény Hawaiiban
Megjelenési adatok: Árkádia, Budapest, 1990. | ISBN: 963-307-172-0
A Hudson felett lassan kitisztult az ég. Az opálszínű pára felszállt, és a rojtos felhők mögül egyszerre csak előbukkant a nap. A jachtklub teraszán kinyitották a nagy piros csíkos napernyőket, és a nyugszékeket is kihordták. - Szép időnk lesz, contessa! - mondta a főkomornyik tisztelettudóan, miközben megigazította a nyugszék lábtartóját, anélkül hogy figyelemre méltatta volna a rajta kinyújtózott karcsú, meztelen combokat. Zizi rövid, jó szabású Bermuda-sortot és hosszú, jó hangzású arisztokrata nevet viselt. A sortot itt vette New Yorkban, a nevet valahol Olaszországban, ahol egy öreg gróf éppen válaszúton volt a szegényház, az öngyilkosság vagy a további koldulás között. A névházasságot egy hotelportás közvetítette, az egész alig került többe, mint egy hermelinbelépő. De mennyivel többet ért! Ezzel a névvel aztán beléphetett bárhová... Zizi egyébként Pesten született, egy József körúti meglehetősen sötét, udvari lakásban. Talán ez volt az oka, hogy később annyira ragaszkodott a széles, napfényes ablakokhoz, amelyek lehetőleg valamelyik tengerpartra nyílnak. Zizi apja egy kis sánta szabó volt, aki sokat ivott, és folyton köhögött. Ez persze kellemetlen volt a családjának, de még kellemetlenebb volt, amikor már se nem ivott, se nem köhögött, hanem meghalt. Nem maradt utána más, mint egy ódivatú varrógép, egy rettenetesen nehéz vasaló és a pepita notesza, amelybe bejegyezte, hogy kik tartoznak neki. A mama ezzel a notesszal szaladgált hetekig, de senki sem fizetett. - Az emberek aljasok! - állapította meg, és kisírt szemekkel főzte a mindennapi paprikás krumplit. Közben szidta az egész világot, kezdve a kenyérjegyektől, amit igazságtalanul osztanak ki, egészen Hitlerig és Sztálinig, akik a háborút okozták. A háború utolsó éve volt. Zizi tizenhat éves volt, és az első fiúnak azért adta oda magát, mert éppen a frontra ment. A másodiknak, mert a frontról jött. A következők már nem is voltak érdekesek. Szerelem? Lehet, hogy Zizi azt hitte, ezek szerelmek. Néhány rózsaszínű tábori lapot sokáig megőrzött, az elnémult öreg varrógép fiókjába dugdosta el őket. Mikor a mama elcserélte a varrógépet egy zsák lisztre, a szép szerelmes lapok odavesztek. Zizi súlyos szemrehányásokat tett anyjának, és csúnyán összevesztek. Másnap hirtelen elhatározással Bécsbe utazott. Kitűnő alkalom kínálkozott egy amerikai katonával, akit Teddynek hívtak és a dzsipje tele volt csokoládéval s finom cigarettákkal. A háború véget ért, és Zizi karrierje elkezdődött. Bécsben pincérnőként kezdte, egy amerikai katonai étkezdében. Ezt Teddynek köszönhette, ő ajánlotta be. Teddy jó fiú volt, de az étkezdében akadtak nála jóval csinosabbak is. Ebben az időben Zizit még jobban érdekelték a csinos fiúk, mint a pénz. Később persze már másképp gondolkozott, de ehhez néhány évre és néhány csalódásra volt szüksége. Húszéves korában döbbent rá, hogy a jó állások mind be vannak töltve, a jó lakások ki vannak adva, és a rendes fiúk már meg vannak fogva. Mindenki nős vagy vőlegény.
Kategóriák: Szépirodalom
Tárgyszavak: Regény, Romantika, Irodalom, Magyar
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Regény, Romantika, Irodalom, Magyar
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Címlap
Copyright/impresszum
Első rész
3-46
I.
3-5
II.
6-11
III.
11-15
IV.
15-20
V.
20-23
VI.
24-30
VII.
30-34
VIII.
34-36
IX.
36-40
X.
40-43
IX.
43-46
Második rész
47-101
XII.
47-54
XIII.
54-56
XIV.
56-62
XV.
63-66
XVI.
66-69
XVII.
69-74
XVIII.
74-78
XIX.
78-84
XX.
84-88
XXI.
88-91
XXII.
91-94
XXIII.
94-98
XXIV.
98-101
Harmadik rész
102-152
XXV.
102-109
XXVII.
109-111
XXVIII.
111-115
XXIX.
116-124
XXX.
125-126
XXXI.
126-132
XXXII.
132-136
XXXIII.
136-138
XXXIV.
138-143
XXXV.
143-148
XXXVI.
148-152