Célzott likvidálás a nemzetközi jogban

A célzott likvidálások nemzetközi jogi vizsgálata számos pontból indítható. Elemzésünket kezdhetjük történelmi esetekkel és megemlíthetjük például a Japán Birodalom admirálisának, Jamamoto Iszoroku repülőgépének elfogását és lelövését 1943 áprilisából, vagy vizsgálhatjuk az első modern célzott likvidálási programot, amelyet Izrael indított útjára a 2000-es évek elején. E monográfia célja azonban nem a célzott likvidálás mint jelenség teljeskörű bemutatása és jogi elemzése. Ennek megfelelően a célzott likvidálás egy szűkebb keresztmetszetével foglalkozom, mégpedig a felfegyverzett pilóta nélküli repülőgépek, vagyis a drónok ilyen irányú bevetésével, amely jelentős szakirodalmi érdeklődésre tartott számot az elmúlt években. A célzott likvidálások e formája elsőként talán 2010-ben került az érdeklődés középpontjába, amikor is Philip Alston, az ENSZ törvénytelen, gyorsított vagy önkényes kivégzések vizsgálatáért felelős különmegbízottja jelentés-kiegészítésében beszámolt egy új jelenségről, a felfegyverzett pilóta nélküli repülőgépek alkalmazásával - mint új technológiai elemmel - végrehajtott célzott likvidálásokról. A jelentés szerint 2010-ben több mint negyven állam rendelkezett ezzel a technológiával, amelyek közül néhány lézerirányítású rakéták célba juttatására is képes volt. Ezek közül a különmegbízott kiemelte az Egyesült Államokat, amely már 2002 óta egy - akkor még - titkos célzott likvidálási programot működtetett, a CIA közreműködésével. Az Alston-jelentés óta eltelt több mint tíz évben számtalan fejlemény látott napvilágot. Egyfelől más államok, példának okáért az Egyesült Királyság is átvette e technológia alkalmazását. Másfelől további államok is képessé váltak hasonló műveletek végrehajtására, így például a drónok komoly szerepet játszottak a 2020 végén lezajló örmény-azeri konfliktusban is. A dróntámadással végrehajtott célzott likvidálások számos nemzetközi jogi kérdést felvetnek, amelyek jó része már az említett, Philip Alston által készített 2010-es jelentésben is megjelent. Ennek megfelelően el kell tudni határolni egymástól a fegyveres konfliktus keretei között végrehajtott katonai akciókat az azon kívül lebonyolított célzott likvidálásoktól. Választ kell tudni adni továbbá olyan kérdésekre, hogy ki, mikor és milyen alapon támadható, valamint abban az esetben, ha az erőszak-alkalmazásra a támadást végrehajtó államon kívül kerül sor, akkor milyen jogi alapja lehet egy ilyen beavatkozásnak egy másik állam szuverenitásába. A könyv alapjául szolgáló kutatás megkezdésének időpontjában a célzott likvidálás - néhány történelminek nevezhető példát leszámítva - alapvetően a terrorizmus elleni küzdelem egyik eszköze volt, amelyet korábban jellemzően különleges erők bevetésével, előre telepített robbanóanyaggal, vagy éppen helikopterből kilőtt rakétával valósítottak meg. Az Egyesült Államokat és rajta keresztül az egész világot megrázó 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően a célzott likvidálás elsődleges formája a felfegyverzett pilóta nélküli repülőgépek bevetése lett, amely szerkezetek így a terrorizmus elleni küzdelem egyik ikonjává is váltak.